Nem erősségem a történelem.
Három dicső kort megjegyeztem,
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelem,
Magyar szabadságharc, Petőfi kedvencem,
A magyar nyelvújítás időszaka,
Ezeket is csak irodalomból ismertem.
Első tételem az emberiség őskorszaka,
Drukkoltak a többiek, s én feleltem:
Vándoroltunk, vándoroltunk, végül letelepedtünk,
Majd halásztunk, vadásztunk – s itt már a tanár
Tudta, történelemből leszerepeltünk,
S ekkor szólt - Menjen ki a táblához kérem,
Mutassa meg, kik támadták meg az országot!
Óh, a történelmi térkép! Ügyesen rajzolták, szépen,
Nyilak mutatják körben az ország-támadót.
Súgott az osztály kerekített szájakkal,
Diadalmasan kivágtam: - Tanár úr, oroszok!
- Óh, sokára lesz még az! – s nevetett ajkával.
Kérdeztem tovább, hátha igazat mondok:
-
Talán a törökök, hisz’ azok is jöttek?
-
Ekkor mások voltak a támadók!
-
Három o-val kerekített szóból ötlöttek
Gondolataim, ezt nem tanultam magyarból,
Halkan szóltam: - A poroszok is jöttek?
-
Így van, elégséges ez a javából!
Inkább énekből, magyarból feleltem volna,
Matematikából is kiváló lettem,
Történelemből az élet kevés, bár pótolna
A mindenség, az örök Fejedelem,
Hiányos tudást egyszer megtanulom,
Számtalan könyvemen átrágom magam.
Nem azért Takács tanár úr, de vádolom,
Órákon csak életét mesélte, s hagytam,
Nem kérdeztem, buta így maradtam.
A Bibliát, miután megkaptam,
Zsidók életét, s kereszténységet tanultam,
Magyarhonról csak annyit olvastam:
Ideszabták a bibliai bűnöket – s gondoltam,
Az ország romlásának oka az lehet,
A gonoszok foglalják el a fő helyeket,
Vitatkozni ezzel az érvvel nem lehet,
Szabadság, szeretet az örök-üzenet.
2012. július 27.