Kohut Katalin: Tisztulás

 

 

Fehér ruhát öltöttem fel,

szívem régen nem ünnepel,

besároztak, fáj az élet,

szemem zöldje alig éled.

 

Kiálltam a lágy esőbe,

legyek tiszta, ismét pőre,

tisztulnom kell a világtól,

elvágyódom, arcom lángol.

 

Pofon ütött minden gonosz,

sziszeg bennük sokat ó rossz,

s bűntelennek örök fogság,

emberré moss föld-igazság!

 

2015. július 29.