„Annak, aki szeret – így zárja szép könyvét a szerző -, nincs szüksége arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet, csak az marad meg, az élet egyetlen értelme”
Melocco János Tamás
A Szent Lajos király hídját besorolták valahová az ezoterika bűvkörébe a gonoszok, a megtisztulásra várók hatalmas hadseregének soraiba, akiknél a karma jutalom és büntetés. Így a könyv, melyben a szerző keresi öt halálra ítélt miértjeinek és életének ésszel alig kifürkészhetetlen és megérthető okait, nem ad választ, legfeljebb továbbgondolásra. Már a katolikus hit nem volt elegendő a kérdések megválaszolására, mely szerint a Halált küldi Isten a jókra, akik a mennyekbe kerülnek jutalmul és a gonoszokat, a rosszakat bünteti. A katolicizmus szerint tehát két út van, a mennyeké, s a pokolé. Ezen túlmutatnak a buddhista és különféle tanok elméletben, mint a reinkarnáció, mely az előző élet tettei és gondolatai alapján magyarázza meg a betegségeket, rossz tulajdonságokat, sorsot, mely születéskor adottá válik.
„Péntek délben, 1714. július 20-án Peru legszebbik hídja leszakadt, s öten, akik éppen átmenőben voltak, a mélységbe zuhantak.”
Mind az ötnek a szeretettel voltak problémái. S tudjuk, akinek nincs szeretet a szívében, az mind a Gonosztól való.
Montemayor márkiné és Pepita, a társalkodónővé fogadott zárdában nevelkedett lány sorsát ismerjük meg elsőként. A márkinét gyermekkorában megalázta anyja naponta, szívében a szeretet ismeretlen volt, de annál nagyvilágibb életet élt, teleaggatva magát aranyakkal. Leányát imádattal szerette, világhírűvé vált vágyakozó leveleit neki írta Spanyolországba havonta. A legműveltebbek egyike volt korában, leveleinek tudósításához, akár egy újságíró, elment a fontosabb helyszínekre. Élete előtti percekben értette meg Pepita leveléből, hogy neki soha nem volt mersze a szeretethez, sem az élethez. Elhatározta, hogy új életet kezd. Elismerte Pepitát is, akinek köszönhette felismeréseit, s ekkor következett be a szörnyű tragédia. Talán a felismerés elegendő volt ahhoz, hogy egy másik életben továbbléphessen.
Esteban és Manuel ikertestvérek voltak, a Santa Maria Rose de las Rosas zárda elé tették ki őket. Zárkózottak voltak és furcsa gyűlölködő tekintettel néztek a világba. Egyedül egymáshoz ragaszkodtak, sőt saját nyelvet is létrehoztak, melyet más senki sem értett. Egyedül a zárda vezetője, Maria del Pilar főnöknő ragaszkodott hozzájuk. Megérintette Manuel szívét a szerelem is, Perichole színésznő iránt, aki lényegében megalázta őt leveleivel is, melyeket íratott vele. Ez a szerelem éket vágott a két testvér közé, majd bekövetkezett Esteban halála, amit szintén a szerelemmel hozott összefüggésbe, mint aki ellenezte testvére érzelmeit féltékenységből. A megvadult túlélő fiú volt a harmadik áldozata a hídnak. Már tovább nem volt kilátása arra, hogy valaha is normális életet élhet így az emberek között.
Pío bácsi és don Jaime a negyedik, ötödik áldozat. Pío bácsi, aki egyedül volt képes a szeretetre, hatalmas művész rejtezett a kebelében. Felfedezte és tanította Camila Pericholet, akiből a legnagyobb színésznő vált. Mivel Pío bácsi mindenhez értett szinte, jó társaságokba volt bejáratos, megbíztak benne. Perichole nem szerette, nem volt hálás, sőt valamilyen oknál fogva rá haragudott talán a fiú gyermeke betegségéért, s a fekete himlője megkapásáért is, tény, hogy teljesen eltiltotta magától. Pío atya könyörgött, hiszen leányaként szerette, de Perichole nem volt képes tiszta gondolkozásra. Jaimét, a beteg gyermeket Pío bácsi taníttatni szerette volna, kért engedélyt Pericholetől, hogy magával vihesse. Ezután történt a szerencsétlenség.
A történetben a szereplők mind ismerik egymást. A szerző összefoglalta művét, azzal a nyitott kérdéssel, hogy talán Isteni elrendelés volt mindegyikőjüknek a sorsa. Juniper atya kikutatta mind az öt szerencsétlenül járt személynek a sorsát, egy könyvet írt róluk. Ő is arra a felismerésre jutott, ami a katolicizmus két útját valószínűsíti, de ugyanakkor kutatott a dögfertőzés következtében elhunytak között is, s arra jött rá, hogy több volt köztük is a jó. Könyvéért az atyát megégették, ami iszonyatos büntetése volt a középkornak.
A szeretet hídjává lett Szent Lajos király hídja mutatja az igazságot, melyet mindenki aszerint értelmez, amit tanult és amilyen tapasztalatokat szerzett életében. Őrizzük a szeretet lángját, míg élünk, mert sokkal magasztosabb, ha szívesen emlékeznek ránk ismerőseink, mintha azt mondanák, megérdemelte a Halált!
2015. október 29.