Télapó kinn jár, a hóban nagyokat lép,
fehér és piros ragyogássá nőtt e kép,
világosság mécse szeretet-lángokkal ég.
Boldogság, jöjj szívembe egyszer még!
Szeretem a mogyorót, csokit, szaloncukrot,
még jobban az ünnepet, megtelítem csuprod,
negédes nektárnak levét mind megiszom,
s mert jó voltam, nem lesz keserű, finom.
Emlékeddel élek, fehér szakállú Télapó,
elhozod a telet, síelni, szánkázni csudajó!
Elmondom ismét a két kívánságom:
szerelem, gyógyulás reménye nem álom.
2015. november 21.