A tél lábnyoma a szívemen,
jégbilincs szorítás...
Borzongok, borzol a keleti szél,
táncol velem szemtelen.
Nyújtózik az éjszaka árnya,
jeges keze csaknem elér,
s ekkor eszmélek:
eljött értem a tavasz,
leszakított kiszáradt fámról,
rám lehelte a zöldet,
lelkem szeretettel díszítette.
Kertem rózsája tűzpiros,
szerelem tüzében
kell égned, hogy megérints.
Felszítom a kikeleti varázst,
meghívom örök-tanúnak
a világ-mindenséget.
Lüktet a homlokom,
lángol szemem a réteken.
Madarak trillázása
vígan üdvözöl,
víg nótára jár az óra.
Tüzet fogott a szív,
termékennyé tevő
parázs száll aszott földeken.
Jöjj, hajnali ébredés!
2016. március 8.