- Béééla! Miért kell találkoznunk annyi értelmetlenséggel az életben?
- Azért, drága Vilma, hogy megfejtsük az értelmét! Minden hitvány tapasztalás emléke a rossznak, annak, melyet igazából nem értünk. A kereső ember nem áll meg a hűvössé vált szavak gondolatánál, elképzeli a helyzetet, majd feltárja a lényeget.
- Értem, vagyis a gonosszal való találkozásnak a lényege, hogy megfejtsük eredetét, megfogalmazzuk létezésének okait?
- Pontosan. Nem tudunk úgy élni, hogy mentesüljünk a rontó erőktől, mert mi nem tudunk róluk, de ők ott vannak a házakban, az ágyakon, az utakon és bármire képesek. A látnokok látják és hallják őket, de semmit sem tehetnek ellenük.
- Tehát Bélám, a nagy rosszal való találkozásnak semmi értelme nincsen, semmire nem tanít és nem vonható le tanulság, csupán annyi, hogy nem élhetnek közösen egy világon...
- Igen, más a láthatóban történő találkozás, mert ott a jellemtelenségeknek köszönhető hibákat kell felismerni, ezeket jegyzi meg a szív fájdalommal örök emlékként a sérelem elkövetőjétől.
- Tehát a találkozások negatív értelme hatalmas fájdalmakat hordoz.
- Igen, de néha az is előfordul, hogy csodálkozva fedezi fel az ember a jövendő baráti körének egyik tagját, vagy esetleg a nagybetűs szerelmet.
- Ezek a pozitív találkozások, melyekre örökké hálával gondol és emlékezik...
- Pontosan! A jóságos embereket könnyű a szívünkbe zárni, hiszen minden tettükkel azt bizonyítják, az ember hatalma óriási, nincsen, ami hozzá fogható, vagy hasonlítható.
- Ők szenvednek minden méltánytalan helyzet miatt a legtöbbet.
- Őket is célozza meg erkölcsi káoszával, sérti méltóságában, alázza hitében és emberségében minden egyes találkozásakor a sötétség. Azért lettek megteremtve, hogy ártsanak ott, ahol tudnak...
- De most már nekik van joguk és törvényük egyedül.
- Igen, embereknek nevezik magukat és a tömeg hallgat, mert a tömeg szörnyű és pusztító erő, mindig azt a hatalmat szolgálja, amelyikhez érdeke fűződik.
- Bélám, ha valami néha a napvilágra jő tetteikből, bocsánatot kell kérni nyilvánosan az igazságért.
- Tudom, drága Vilma! Amíg ez történik, addig űzik mesterségüket, míg ki nem hal az emberiség. Hiszen az a céljuk, hogy összekeverjék és fertelmességükkel magukhoz vonzzák őket.
- Erről is tilos beszélni?
- Igen, mert egyetlen gonoszt, csapást, vagy sötétséget nem lehet megnevezni, mert akkor már rasszistának könyvelik el a felfedezőt.
- Egy velük való találkozás egyenlő a legyőzéssel. Mégis titokban tartják a művüket?
- Igen, mert abban a tudatban vannak, hogy a fehérség mellett szükséges a fekete, mint ellentét, akár a világosság gyermekeinek a sötétség gyermekei.
- Ha jól tudom, Bélám, ez nagyon rossz felfogás, hiszen ha történik is a Földön évezredek óta ilyen háború, szintén titokban, csakis egymás ellenes csatának könyvelhető el. Nem érintheti az embereket.
- Mikor rúgták fel ezt a törvényt, Bélám?
- Kilencven esztendeje a gonoszok városában, akik azóta egyfolytában tort ülnek.
- Visszatérve a találkozásokra, az ember soha nem élhet olyan környezetben, ahol bármilyen csapás érné. Egyrészt nem érti, másrészt az emberek hatalmas csodái a Földnek, óvni és védeni kell őket.
- Bélám, elhordozott bűnné vált az emberi szív, melynek ellenségei a fertelmesek. Láthatatlanban vannak, titkon cselekszenek, de nyilvánosan ünnepelnek. Az ember hallgat, mert a méltóság nem engedi meg a nyilvánosságot, a szégyent és a panaszkodást.
- Éppen ezért tart annyira régen ez az állapot, s akik tudnak róla, együtt csápolnak az iszonnyal. Sőt, a vallások bűnbocsánatot is adnak az apokaliptikus csapásoknak.
- Mivel maguk is vaskáosz trágyáinak eszméit hordozzák, a nagy törvénytaposóét.
- Igen, s már ezt sokan tudják, de ismerjük a közmondást: vétkesek között cinkos a néma.
- Ha a gonoszok ennyire jól ismerik a tiszta szívűeket, akkor valóban veszélyben vannak, s tehetetlenek a karmukban.
- Éppen ezért nincsen értelme találkozásokról beszélni, mert még a legenyhébb rossz tulajdonság is a szívbe szúrja tüskéjét. Az ember nem azért él, hogy mások gonoszságának töviseit cipelje. Nem a tisztáknak kell szenvedniük, nem nekik van szükségük megtisztulásra, mely az emberré válásnak egyetlen feltétele lett volna, nem közös nagy áldozás az örökkévalóságig húzva az időt.
- A tapasztalás olyan, mintha az embereket a dzsungel állatai közé vitték volna, még talán ők is kíméletesebben bántak volna velük, egyszerűen megölték volna őket.
- Igen, ezért nincs értelme beszélni arról, hogy minden találkozásból tanulni kell, mert semmi sincsen véletlenül. A bölcs egyetlen fegyvere az igazság.
2016. szeptember 26.