Mókuskám elhunyt régen,
nagyapám halálát nem élte túl.
Nem hittem soha a mesékben,
de bíztam, a gaz saját tervébe fúl.
Hitem a sors igazságában
mai napig meg nem rendült,
mit emberként megtapasztaltam -
az egész világ titkára fény derült.
Szolga voltam, tehetetlen báb,
emberi szívem mindig remélt,
országutamon sok volt a délibáb,
a változatlan jóság segítséget kért.
Szürrealista a mesék világa,
de benne minden csodás, igaz és szép,
a gonosz, ki életet rabol záloga
soha nem lehet szív és emberség.
Királyok, királyfik, hercegek,
s én a kastélyban egyedül,
pusztaság és sötét hegyek,
szívórám kalimpál legfelül.
2014. március 10.