Gyötör a szomjúság.
Kiaszott földön tüzel a forróság,
mezítláb lépkedem.
A dzsungel minden aljnövényzete
engem hív a halál mélységbe,
melynek méregzöld színe
csalogat, oázis szemeimben.
Mit vétett az ártatlan ember
a szenvedtető világ ellen?
Sáros pocsolyába hajolok
egy trópusi vihar után,
felszívom a víz eső tiszta
felszínét gyomromba.
Tartalék nincsen,
bőrömön kipárolog az éltető nedv.
Éhhalálra ítéltek népe
esd segítségért.
2015. május 14.