Számba veszem a letűnt évet:
csupa nagybetűs hiány...
minden, mi másnak természetes, adott.
Áhítom ismét, hogy az új esztendő
hozzon végre békét,
hatalmas, boldog ember-szeretetet.
Kívánságom nem töri át
a sötétség űr-hidegét,
ahány fátyol, annyi akadály,
visszapattan hozzám a vágy,
mint ping-pong labda a hálóból.
Hálók feszülnek a föld felett,
onnan süvítve szállnak felém
gondolat-szikráim,
melyeket naponta útjukra bocsátok.
Megmentő kell, nagyon sokat késik,
a fertelmek csapdájából
nincs szabadulás?
Hallgat az űr, felette a csend
néma és nem küld biztatást.
Tüzijáték-robbanással várom
földi igazságomat,
a csőcselék alá süllyesztett létem
nyilvánosságát, nevemmel.
Nyugalom, szerelem, öröm
az embernek a jussa,
végre érjen el minket
a jog, mint mérőkötél!
Olyan új évet kívánok
minden teremtett lénynek,
mint amit megérdemel!
2015. december 27.