A fájdalmakba belefáradtam.
Jöjj, ölelj át lágyan, édes álom,
karjaid közt a pihenést várom!
Meguntam, hogy mindig magam adtam.
A kedvesség, szépség rég irigység,
az igazsága gazságnak csak sért,
hiába kérdem egyre, hogy miért.
Eltemet engem minden betegség.
Ebéd után szép álomba szököm,
hol béke honol, őszinte a szív,
szerelmem lágy hangja magához hív,
s a szeretet millió a köbön.
Hol megtermi magját jó gondolat,
a gólya fészke aranytojást rejt,
a madárlétem némaságot fejt,
az ember előtt fájó hódolat.
2015. november 19.