Kohut Katalin: Szerelmes június
Mámorosan járom fájdalmas utamat,
s Te vigaszom nem vagy velem.
Tétován függ levelem az Idő-fán,
a mindenségben villognak a betűk.
Átlátszóak a csillagközi kapuk,
szédülten keresem a jövőmet,
drágakövemre róttam neved,
tanúm az ég serege, a csillagok.
Júniusi varázslattal igézlek,
Szent Iván tüze kéjjel robban,
sajgó szívem töltsd be ismét
szerelemmel, egyetlenem!
2016. június 21.
Címkék:
ember-szerelem | fájdalom | Idő | csillagkapuk | vers | június