Életünk nagy részében élünk annak kifejezése nélkül, hogy mi zajlik bennünk. Semmi sem kényszerít bennünket arra, hogy érzelmeinket írásban, vagy dalban fejezzük ki. Megelégszünk annyival, hogy szomorúan bús énekekkel, boldogan gyors ütemű dallamokkal szórakoztassuk benső énünket. Szüksége van rá, meg kell adni neki naponkénti lelki táplálékát minden korban és időben. Jó megfigyelő már ezekből a dalokból következtetni tud hangulatunkra, lelkiállapotunkra, de a szeretet kifejezése a mi titkunk marad. Legtöbbször gondoskodunk, törődünk, figyelmesek, előzékenyek vagyunk, de magunkban könyveljük el érzelmeinket, a szeretetet ugyanúgy, mint a haragot. Szerencsés ember az, aki minden időben képes dühén - ami normális reakció olyankor, amikor igazságtalanság, méltánytalanság éri a kedélyes embert – felülemelkedni.
A szerelem más, ilyenkor néha gügyögünk, mint egy kisgyerek és olyanokat mondunk, mint szerelmem, drágaságom, tüneményem, egyetlenem, kedvesem, vagy esetleg becéző formákat találunk ki. A szerelmes ember önkifejezési módja szegényes, bár a boldogság gazdagsága nem vitatható. Mivel beteljesült és viszonzott érzelemről van szó, ezért nem is foglalkoznak a szerelmesek azzal, hogy mondatokkal írják körül azt, amit éreznek. Ők nem beszélnek, élik a beteljesült szerelmet, s ennek így kell lennie.
Amikor valaki sokat beszél a szerelemről, mindig felmerül a gyanúja egy viszonzatlan, szomorú szerelemnek. Ilyenkor esetleg dalba öntheti bánatát, vagy verset is írhat múzsájának, akinek a szívét nem sikerül elérnie, vagy nem biztos magában. A biztos szerelem akkor is fenn áll, ha a világ két végén élnek a szerelmesek. Teljes bizalmon alapszik, s mivel mindketten a másik szívében élnek, más soha nem foglalhatja el a helyüket. A vágy-szerelem nagyon szép, csodálatos verseket lehet olvasni róla, de abban biztos vagyok, hogyha valósággá válik, vagyis beteljesül a szerelem, többé nem képes írásban megírni a boldogságot. A szerelem két ember magánügye, a külvilág ebből annyit érzékel, hogy szárnyalnak és akadálymentesen élik jólétben életüket.
2016. január 3.