Ínyencként harapom a szelet,
hozzá bágyadt napfényt iszom,
azt hiszem, ilyen a világ-szeretet,
a habfelhőket egyenként kortyolom.
Kedvenc szendvicsem elkészítem,
beleteszem a folyókat, tavakat,
fákkal, virágokkal ékítem,
óriás sziget is csak apró falat.
Délibáb mindez, eloszlik a kép,
kezeimben a nagy üresség,
semmi sincs, ami teljesen ép,
sajog a földi kór, betegség,
s mikor szerelmemben harapnék,
mint férfi dédelgeti kedvesét,
atomokra hull a mindenség,
eső kergeti szendvicsem szelét.
2013. november 26.