Megbénítja testemet a félelem,
bár érezlek, amikor lélegzem,
simogassál hát, érintsd meg szívemet,
amulettem vágya is téged rejteget.
Szitál a hó az örökzöld fenyőre,
deres a táj, képzelet visz messzire:
barázdákban nyílik a színes világ,
vízcseppként száll a virágokra a vágy.
Megrezzenek, mit jelent e neszezés?
Szekrényemen kopogás. Holt idézés?
Játszik velem elmém, s csak képzelem,
kísértet-járta házba beköltöztem?
Csont-hamu világ, talán Nasca titok,
figyelek és a megfejtésen ámulok.
Bújj ide kedves, ahol van szeretet,
elűzi sötétet és szellemeket!
2013. október 8.