A tökéletes asszonyt megalkottam.
Homokszoborként magányában hagytam,
mert ki mindennél különb – sóhajtottam -,
a világ kitaszítottja aléltan.
Művemet senki sem látta. Csodálta
nap-fenség, mennyország, s darumadarak,
békesség és boldogság mihamarabb
töltse el őket - néma szám ezt mondta.
Három napon át gyönyörködtem benne
-
ilyen az isteni szerelem talán -,
majd szétfújta a szél, s bennem a talány:
itt él örökké, szívemben szelleme.
2014. szeptember 8.