- Béééla! Ismét vírust kaptam, ezúttal trójait! Ki találja ki a vírusokat és hogyan kerülnek az internetre?
- Tudod Vilmám, egy vírus kikísérletezése, mely romba dönt mindent a gépeden, nagyon nagy leleményességre vall. Ezzel az erővel, ahogyan szokták mondani, ha jóra használnák a tudásukat, a világ csakis fejlődhetne. De ők gonoszak, annak örülnek, amikor másoknak árthatnak. Ez éppen olyan értelmetlen, mint a brazil gazdagok részéről az esőerdők irtása..., s még számtalan példát lehetne felhozni, hiszen ezek felfoghatatlan és értelmetlen cselekedetek, s azok kiagyalói nagyon sokan vannak.
- Játszanak a tudománnyal...
- Igen, nemcsak azzal, a politikával is, meg az erkölccsel, az emberséggel, meg mindennel, ami egykor értéknek volt tekinthető.
- Most ismét szólhatok a netes ismerősömnek, ami annyira kellemetlen. Ő szerezte be nekem a számítógépet, mert nem értettem hozzá. Kifizette, elszállította, bekötötte, s mindig, ha bajba kerültem, egyedül rá számíthattam.
- Látod, vannak jóemberek még...
- Igen, de nem élhetek vissza a jóságával. Egyszer adtam neki ajándékba egy üveg bort és egy bonbont, karácsonyi díszt figyelmességül pár esztendeje.
- Hogyan fogjátok megoldani a vírus irtást?
- Már felhívtam telefonon, de alig hallhatóan válaszolt. Nagyon rossz érzés, hogy neki ez az ismeretség csak állandó segítség nyújtásban nyilvánul meg. Telepítettem a gépre a Team programot, s azzal szoktuk összekapcsolni a gépeket. Szerencsére be tudok lépni a skypebe, csak a böngészőket nem lehet használni.
- A trójai elég veszélyes vírus, de nem egyforma erősségű mind. Szerencséd van, hogy nem omlott össze az egész rendszer!
- Kaptam már számtalan vírust, amióta netezem. Tíz éve kezdtem el tanulni számítógépezni. Kezdetben csak dokumentumokat használtam, hasznos információkat vittem fel a gépre. Aztán beköttettem az internetet, s akkor kezdődtek egyből a vírus támadások. Nem tudtam, hogy van vírusvédelem. Látod, nekem ezt is tanulnom kellett.
- Mint mindenkinek, drága Vilma! Mindenki a saját tapasztalatain keresztül tanul.
- Bár így lenne! Egy éven keresztül jártam tanítani az egyik ismerősömet, s minden alkalommal kezdtük elölről onnan, hogyan kell a gépet bekapcsolni. Hiába mondtam neki, hogy bátran írjon be bármit a böngészőbe, amire kíváncsi, nem hajlandó rá. Nem mentem többet, mert nagyon megterhelt az érdeklődés hiány, a hiábavaló tanítás.
- Vannak sokan, akik képtelenek megtanulni a számítógép kezelését. A munkahelyemen naponta megmutatom a gépírónak, hogyan kell elmentenie az anyagokat, s másnapra elfelejti. Sajnos elnézik neki, mert protekciósként dolgozik.
- Engem is bosszant, hogy azt mondta az ismerősöm, hogy eljön velem bárhová, színházba, vagy rendezvényekre, ha megyek hozzá gépezni, sőt segítsek neki levizsgázni is, mert Uniós pályázat keretén belül kapott laptopot a várostól.
- Magánügye, hogy képtelen bármit megjegyezni, miért eszed magad miatta, drága Vilma?
- Miből gondoltad, hogy megviselt. Nem lehet megmondani neki az igazat, mert akkor jelenetet rendez, kezdődik a sértődöttség. Nem tudtam azt válaszolni, hogy azért megyünk együtt rendezvényekre, hogy ne egyedül jöjjünk haza este, mert ketten jobb. Ő is azért keres társat programokhoz magának, miért kell ezzel zsarolni?
- Akkor keress más alkalmi társat magadnak!
- De nincsen! Egyetlen ismerősömet sem érdekli a zenés színház, musical, vagy komolyzene, séta a természetben, meg forrásvíz hozatala...
- Hogyhogy nincs ilyen ismerősöd?
- Nem volt soha ebben a városban, megpróbáltam barátkozni, de mindig becsaptak. Itt csak a mulatás, a tánc a nyerő, buliznak állandóan az öregek. Szép életük megkoronázása ez, mivel gondtalanul élnek, aránylag jó nyugdíjakkal, nem érdekli őket semmi komoly téma, esetleg nevetnek még azokon is, akik leírják a gondolataikat.
- Hallottam én is, hogy végig mulatták és szórakozták alacsonyabbrendűbb hétköznapokkal az életüket. Talán nem is tudják magukról, mennyire egyszerűek finoman szólva.
- Ki kellett volna rúgni az országból már nagyon régen nekünk is, mint másoknak. Innen el kellett volna menekülni, ahol a tömeg igény a tor ünnep. Már késő, nagyon sok víz lefolyt a Dunán a slágeres szív küldi szívesen kezdete óta a tiszta szívűek elleni apokalipszisnek.
- Drága Vilma, már most nyugodj meg, határozottan mondd meg, akkor is, ha egyetlen ismerősöd nem marad itt, hogy téged megvisel a továbbiakban az értelmetlen segítés, az egészséged fontosabb.
- Már nem lesz rá talán szükség. Egy hét informatikai iskolába járás után pénteken, az utolsó napon levizsgázott tanári segítséggel. Együtt töltötte ki az osztály az informatikai vizsga kérdéseket.
- De hisz' ez szabálytalan!
- Az, mert lényegében most sem tanultak semmit, s ugyanolyan bizonyítványt kap, mint én, aki két hétig naponta több órát tanultam az informatikát és választott egészségvédelem tantárgyamat. Itt soha nem volt igazság.
- Bürokratikus országban élsz, drága Vilma, mindig is az volt és igazságot soha nem ismertek.
- Ugyanúgy érzem magam, mint egykor a gyors-gépíró iskolában. Körbeültették körém azokat, akik egyáltalán nem tudtak gyorsírni és alig tudtak gépelni. Én írtam meg helyettük a gyorsírásukat elvéve a füzeteiket, s diktáltam nekik gépbe a szöveg áttételt. Sikeres emberek lettek, ráadásul annyira rossz természetűek voltak, nemhogy megköszönték volna, még dühösek voltak rám, amiért én voltam a legjobb tanuló.
- Érthetetlen viselkedések vannak, az biztos, egyszerűen nincsen rájuk magyarázat.
- Látod, én nem vagyok irigy rájuk, hogy többet értek el nálam, s belőlem soha nem lehetett semmi. S nem lehet elölről kezdeni az életet, kivívni valahogy a jó állásokat már a mai gondolkozásommal. A szerénység hasznos, de sajnos kevesen méltányolják!
- Nyugodj meg, drága Vilma, megkapod a bizonyítványodat, hogy teljesítetted a számítógépes tanfolyamot, elég ha te tudod, hogy munka van mögötte, szorgalmas tanulással. Ne foglalkozz azokkal, akik mindenhez ingyen és méltánytalanul jutnak hozzá, a becsületet nem osztogatják olcsó embereknek!
- Megnyugtattál, drága Bélám, látod a tömeg embereké a múlt és a jelen is. Mit hoz a jövő, ez még teljesen bizonytalan...
2015. szeptember 14.