„Az íróra veszélyes állapot csak egy van: ha korlátozzák a szabadságában, ha az idejét, az idegeit, az életét más dolgokkal kell felőrölnie, nem a munkájával.” Márai Sándor
Elgondolkoztató az értelmiség felszámolása különféle eszmék, vastrágya és református börtön által. Ha ők érvényesülhettek volna, megnyilvánult volna a világ előtt az emberség kommunikációban és mindennapokban egyaránt. Többszörösen okosság miatt elítélten bátortalanul teszem fel a kérdést: miért nem szabad gondolkozni és miért lehet azoknak, akik jelenleg tanítással, művészettel foglalkoznak? A sötétség gondolatai mennyivel adnak különb útmutatót az élet dolgaihoz, mint amit az emberség nyújtott volna át példamutatással, tanaival? Hogyan lehetséges, hogy a Forgószeles apokaliptikus utcák árnyékvilág lakosai, akik az embereken hajtották végre a végtelen apokalipszist éppúgy esernyővel védték magukat, mint a nácik és jeges, vagy Heves megye, vagy a Józsefváros? Milyen megfontolásból került bénításra az emberek feje azzal, hogy addig néznek ki, míg meg nem mukkannak a szőke gondolkozás nélküliek helyett, akiket folyamatosan diplomával látnak el, eltartanak, sikeres életet adva nekik, mint Chicciolinának, Madonnának, Zoltán Erikának?
Mint a választott idézetem mutatja, nemcsak életében került nyomorba döntéssel, gyalázattal megáldozásra az ember, akivel jótékonykodni is bűn, soha egy szelet kenyeret nem nyújtott át a Rákóczi tér fertelmeseivel, korlátozták őket szabadságukban a szó jogi értelmében és testükben is, deformálva, betegségeket, végtelen kínzást terhelve rájuk. Az emberek nem tudtak munkájukkal törődni, az értékeket átadni, amikor irigységből egyfolytában lehetetlenné lettek téve, megfosztva a napi élelmiszertől, ruházattól, a szeretettől, harmóniától. Ennyire gazdag a vas-Magyarország vas-eszméivel, megmentett és gazdagságra jutott kommunistáival, egyházaival, mint elmeosztályok képviselőivel? Vagy ennyire képtelenek felfogni, mit tettek valójában? - Még mindig tart? - kiáltottak fel páran, de közömbösen és jóváhagyó cinkossággal folytatták közösen az emberek kínzását, mélyen hallgatva róla, hogy az ország iszonyatot követett el. Megszólják az iszlámot, megszólják a vasak termékenységi törzseinek szokásait, írnak naponta hátborzongató történéseket itthonról és a nagyvilágból, de a közös emberré nemesítő áldozásukról mélyen hallgatnak. Hogyan lehet a Főnix fekete gálya, mája éjszakája Rákóczi terének Csepregi Éva helyett, a Mici Mackós Medveczky Ilona és társai helyett emberi báránya, mint romlás virága? Milyen megfontolás volt az egészségügy részéről embereken végrehajtani az elmebetegeik szerepeit, sorsát, amivel a pszichiátereik vezetésével egyet értettek, mint a trianoni határnyitásával a vas-Babilonnak Biblia olvastatással. A romániai menhely csapásai nyolcvan éve mennek végig a könyveken, a saját apokalipszisüket ismételve folyamatosan, kitermelve a nácikat is, mint a jobbikos Vona Gábort azért, mert nincs arca, személyisége? Milyen megfontolás volt valamennyi név-berendezett emelése, áldozásuk? El sem bírom képzelni, hogy a Katalinok és Ildikók, Erikák, mint média képviselői és született karmikusok, hogyan élhetnek így minőségi életet diplomásan? Amikor a belőlem felállított zenei apokalipszisem tagjai közül egy elmeszülött meghal, gyászolja az egész ország, de az igazat nem akarják elbeszélni, segítséget soha semmiben sem nyújtottak. Miért tette tönkre a média börtöne Gór Nagy Mária ínysorvadásos sorsa miatt az én számat, miért csonkították meg az anyám nyomorba döntéséből 1948-ban született szőke gyomorszűkületes betegség, Mária miatt gyermekkoromban a hátsó fogaimat, s folyamatosan ismétlik a sorsát? Mára már 67 éves, hiszen a betegségek, mint emberek torzulásai, kapott csapásai már kilencven évesek. Miért kell az áldatlan állapotba juttatott embernek értelmiségi munka helyett az elmeosztály kommunikációs apokalipszisével foglalkozni? Kinek adják ki a könyveiket, publikációikat, melyek értékesebbjei legtöbbször emberek megfigyeléséből táplálkoznak, hiszen mindenben őket utánozták? Csodálkozom a wikipédia vas hírességein, nekik lehet árnyékfejjel gondolkozni? Ha ők tudnak szép zenéket, musicalokat, novellákat, cikkeket írni végtelenül elhúzva az elmeosztályokról szóló divat és magánéleti cikkeket, mire lett volna képes az összezúzott, halálra ítélt valódi értelmiség?
Nekik szabad gondolkozni egyetlen nagy közös áldozásban emberré nemesedve, megtisztulva?
Néha írok nekik egy-egy cikket az emberségről, boldogságról, amit a tiszta szívűekről már egyébként is tudtak, de undorodom, amikor rájuk nézek és olvasom a vastrágya eszméit, amit képviselnek. Miért nem volt szabad gondolkozni, miért volt az ember örök rabságra, végtelen áldozásra ítélve Borsod megyében?
2015. július 17.