- Béééla! Képzeld, hogy jártam...
- Mi történt, drága Vilma?
- Elindultam Magdikával a vidámparkba, de először meg akartuk tekinteni az állatkertet az új kis medve bocsokkal.
- És?
- Nem is tudom, hogy és hol kezdjem, mert annyi információ özön szakadt rám, hogy nem győztem megjegyezni őket.
- Az állatkertben?
- Igen! Először is megnéztük a medvéket. Magdikának a nagymedvéről a kommunista erdőnép tagja jutott eszébe, Vénusz eszményével és az erdő gyümölcseivel, mint kökénnyel, sommal, szederrel.
- Elég sok tagja lehet az erdőnépnek, szomorú, hogy létbe léptek állati tulajdonságokkal. De már ismétlődik a történelem, erről árulkodik a medve csillagkép az égen. A mosómedvéből véletlenül nem Józsefváros lett?
- Elképzelhető, Bélám, hiszen a medve nevet is felvette az ellenség a borsodiak között, akik elhordoztatták az apokaliptikus csapásaik sorsát emberekkel. Gyalázatos és könyörtelen nép az utcanép.
- Bocsok korát kezdtek el a csillag medve kezdetével a hetvenes években történelmi ismétlésben.
- Igen, én is így hallottam Magdikától, hogy náluk rendezték be a macikat. Köztük volt a mosómedve kicsinyével. Ugyanígy jártunk, amikor a rókához értünk. Magdika mesélte, hogy Piroskaként találkozott a rókával, farkassal és a turulmadárral, meg a varjúval.
- Ezek szimbólum állatok?
- A róka kommunista, de a borsodi rókák ötágú csillagos szabadköművesek vörös róka külsejű asszonnyal berendezve. Természetesen megváltották, Magdikának mindenkije meghalt, aki szerette az emberek között a főszereplő helyett.
- De Magdika hogy lehetett Piroska?
- Mert Piroska, mint Mazsola, a berendezett babák, s a többi játékos nem vállalta a szerepét, mert azt találták ki, hogy végtelenül hosszabbítanak sorsuk elhordoztatásával. Magdika lett a nagy játék áldozata a családjával.
- Borzalmas! Nem is merem megkérdezni, mi történt a farkassal?
- A farkas is megérkezett, erőszakosan, mint egy vadállat szokott, de a találkozásnál már ott voltak a berendezett Farkas apokaliptikus megye csapásai fekete sátánistákkal, szellemvilággal, a féktelen perverz lakosokkal, ráadásul duplán, mert az indiai legalacsonyabb rendűbb kasztok már a neveiket felvették a város névtára alapján.
- És a turulmadár?
- A turul békesség madár is megjött sámán lelkével, de már ott voltak a sántasága miatt megváltott turul apokaliptikus csapásai a sötétség városának utcájából a média kíséretével. Gyalázat lett a vége mindhárom találkozásnak, akár az aranysassal előtte.
- Ez is be van rendezve Miskolcon?
- Igen, utcanéppel és csőcselékkel, nácikkal és fasisztákkal.
- Az övék Piroska is talán?
- Igen, egykori szőke hajú kislányból születtették meg játszani. Sztárrá tették, mert szőke volt.
- Varjút nem is merem megkérdezni, de az biztosan nem volt az állatkertben...
- Nem, a varjú színt mezei neveken szokták berendezni. Általában arról szól a története, hogy összegyűjti kincsként a világ könyveit, amit a borsodiak berendeznek és eljátsszák őket. Ez volt Trianon is, a könyvek végére értek, aztán feldarabolták az országot.
- Nem is merem megkérdezni, hogy a varjú színt hogyan kezdte el a gyilkos város...
- Varjú neveken, ahány varjú név, annyiszor kezdték elölről a világ valamennyi könyvét, eljárva az ártatlan embereket önvédelemből, mint skizopren könyvszereplők. A város önvédelmet végzett.
- A guelfek lettek a leopárdok, a tigris megmaradt Görögországnak, s gondolom, a többi erdei állat is aránylag nyugodtan élt.
- Nem jöttek Borsodba... De megérkezett a vadon és a dzsungel sziszegőkkel, sátánistákkal, pókokkal, skorpiókkal, meg minden állatnak megfelelő csapással, nevük berendezve volt, mint a Kígyóssi. A mókusokat már maffiákkal hozták a nagy közös áldozásba.
- Borzalmas, drága Vilma! A vízi táncsorról nem is merek érdeklődni, mint a medúzáról, polipról, cápákról...
- Pedig ezek is megjöttek a hatvanas évek elején zeneszerzőként, mint ördögök, a cápák avatárokként. A borsodi berendezés és a sivatag ugyanaz, saját csapások, tisztulnak szappantisztító sorozatokban.
- A madarak, pillangók, lepkék, darazsak, legyek, denevérek, patkányok, egerek, sünök, sáskák, neveken berendezve, s megszámlálhatatlan fekete mágikus csapás is érkezett tudomásom szerint, az utóbbiak valóban nincsenek az állatkertben.
- Látod, Bélám, ezért hiúsult meg az állatkerti sétám, már a majmoknál feladtam, mikor az első emberszabású ember darwinista korához értünk, mert ez már nyugati berendezés, bár ide lettek rendelve az Időjelek végrehajtóihoz, mint India szent tehene testenyészetekkel, meg a fekete báránya a megyének.
- Nem is merem megkérdezni, hogy őket is megmentették?
- Igen, végtelen az áldozás, a könyörtelensége a sötétségnek, míg mulatnak, toroznak és ünneplik az emberek halálát. Megváltották sorsukat az áldozatokkal.
- Mitől féltek az apokaliptikus csapások, mint világ ellenesek, nem volt ellenségük...
2016. november 7.