- Béééla! Holnapután megyek a szerkesztőhöz, hogy megbeszéljem vele a könyvanyagomat.
- Örülök neki, drága Vilma! De miért fontos az, hogy könyvben lásd a verseidet? Aki szereti őket, így is olvashatja a magazinban.
- Tudod, hogy engem nem sokan olvasnak, ennek többféle oka van.
- Például? Mondj egyet Vilma!
- Én nem szoktam lájkolni senkit sem hízelkedőn, csak amikor tetszik az írás, vagy komoly mondanivalója van.
- Már megint magadból indulsz ki! Nem mindenki érez és gondolkozik úgy, ahogyan leírja. Többször kitettek irodalmi oldalakról eddig azért, mert nézeteidet a művészetről nem tartották odavalónak.
- Én csak azt hangoztattam, hogy az igaz művészet alapja a tehetség mellett a szeretet és az igazság. Azt tartom értékesnek, ami tükrözi egy ember értékeit.
- De az emberi értékek nem az irodalom asztalára valók!
- Pontosan odavalóak! Mi lenne Solohov Emberi sorsával, vagy Victor Hugo Nyomorultjával, vagy akár Móricz Zsigmond realista ábrázolásaival emberi értékek nélkül, ha a torzat, a rosszat, mint embertelent nem emeljük ki, nem mutatunk rá? Tükörkép az írás, meg a jellemábrázolás.
- Nem mutathatsz rá a rosszra és a torzra, mert minden, ami sötét és negatív ma elismertséget élvez. Az emberi tulajdonságok képviselői nem igazán érvényesülnek sem az irodalomban, sem az életben.
- Ez érdekes, mert ők éppen azt tartják sötétnek, aki a gonoszság tetteit napvilágra hozza, mint akik az emberséget számolják fel az egész világon.
- Biztosan nincs ilyen gondjuk, ők nem lesznek soha áldozatok, mert tőlük erednek. Így háborítatlanul tündökölhetnek művészként, védelmet élveznek.
- Mi volt a gond a legutóbbi helyen, ahol felhalmoztad az összes írásodat? Azt mondták, hogy Te nem tudsz viselkedni, bármikor felszólaltál a gátlástalanság, sötétség és gonoszság ellen.
- Igen, pártjukat fogják, felfoghatatlan, hogy miért. Értetlenül néztem sokáig, miért tüntetik ki jobban másoknál a másokat megalázókat, aztán arra a következtetésre jutottam, hogy ez a média, üzlet az első, mindegy, ki írja a verseket, az a fontos, hogy ismerje és hangoztassa jártasságát a költőknél, meg belőlük táplálkozva írjon.
- Az üzlet-politika a józanságot követi, azt az elvet, hogy eladható műveket tegyen közszemlére. Elég sokszor hangoztatják a ma már divattá vált nyomort, írnak róla, mint együtt érzőek, de ha a valóságban találkoznak a szenvedőkkel, empátia nélkül rúgnak beléjük egyet. Szív nélkül nem lehet művészettel foglalkozni.
- Béla, ez a legnagyobb problémám! Nem lehet állandóan harcolni iszapos ár ellen a fénytiszta cseppeknek. Reménytelen lenne mindenféle közlés és küzdelem. Még az is gondot jelentett és ok volt arra, hogy kinevessenek, mert jó volt a helyesírásom.
- Látod, bebizonyították, hogy fordított világot élünk. Neked szégyellned kell az emberséget és az adottságodat. Belegondolni is rossz, mennyi őstehetség kallódott el a meg nem értés, leértékelés és megalázás miatt!
- Béla, köszönöm, hogy elismered, hogy vannak emberi értékeim, remélem, hogy sikerül ezt minden alkotásomban kifejezésre juttatnom. Az igazságaim viszont sok háborúságot okoztak.
- Senki sem szereti, ha szembesítik a valósággal. Mindenki félti azt, amit elért, kapaszkodnak az elért eredményekbe, kegyetlenséget vált ki belőlük az igazság.
- Látod Vilma, csodálkozom, hogy egyáltalán van kiadó, aki foglalkozik az írásaiddal!
- Éppen ezért megyek megbeszélésre Béla, mert egyes prózákat, verseket ki akar venni az anyagból a kiadó igazgatója.
- Mire hivatkozik?
- Azt mondja, hogy a realista ábrázolás politikát jelent, s minden ilyen jellegű írás közlését megtagadta.
- Hmmm! Érdekes, hogy a média-politika politikának nevezi a valóságot és száműzte őket az irodalomból. Érettségire nem volt időm felkészülni annak idején a rengeteg munkám és a család ellátása miatt. Szerencsére irodalomból mindig kiváló voltam és mikor ránéztem a témára, egyből eszembe jutott az irodalmi kor és legkiválóbb képviselőinek a neve és művei. Régen is volt revízió, aki igazságot írt, akár jelképekben is megmásítva a neveket kiközösítették.
- Akkor nekem most van félnivalóm, mert a valóságot ábrázoltam...
- Drága Vilma! Majd a Te könyveidet a halálod után száz évvel fogják kiadni, úgyhogy csomagold be jól vízhatlan papírba, hagyd örökül majd az unokáidnak, hogy megmaradjon a jelenlegi helyzet az utókornak!
- Remélem, meghagyja legalább a szerelmes és érzelmi verseimet, emberségről szóló novelláimat...
- Azokat biztosan meg, más is ír ilyeneket saját példájából merítve. Ezért van az, hogy csak az a megértett és elismert, akinek az írásaival egyetértenek, mert már megtapasztalták. A tények bemutatása ellenállásba ütközik minden területen.
- Béla, akkor ne is menjek el a kiadóhoz?
- Menj, ha sokkolni akarod magad! A múltkor is majdnem idegösszeroppanást kaptál, amikor lenéztek és leértékeltek éveken keresztül, s miután dühös lettél, törölték a profilodat az összes anyagoddal együtt. Megéri ez Neked, Vilma?
- Akkor miről írjak, mondd meg, Béla?
- Írj a ma divatos hitről, vallásról, olvass kortárs költőket és irodalmat, próbáld meg utánozni őket! Száműzd a saját gondolatokat és állásfoglalást, meg egyébként is jobban jársz, ha a véleményedet szimbólumokban mondod el, akkor jó úton haladsz majd a siker felé!
- Igazad van Béla, már nincs is kedvem kiadni a könyvemet, ha törlik a politikainak mondott realista írásaimat!
- Látod Vilma, mi a vége ennek? Senki nem olvas szinte és Téged neveznek rossznak!
- Még azt is mondták, hogy én terápiát űzök, mintha én kiírással gyógyítanám a lelkemet. Nagyon megalázó volt! A tények, a valóság ábrázolása hogyan is lehet terápia? Írtam is egy cikket Művészet, vagy terápia címmel, de nem jelentették meg.
- Igen, a művészet tiszta, nemes, képviselői utat mutatnak, feltárnak, gyönyörködtetnek. Keress magadhoz hasonló embereket, kutasd fel a cseppeket az iszaptól hányt fellegek alatt. Felette hiába keresnél, oda mi nem mehetünk, életünkben kell elérni mindazt, amit kitűztünk magunk elé!
- Köszönöm Béla tanácsaidat! Akkor elmegyek a kiadóhoz és közlöm, hogy úgy adja ki a megcsonkított anyagomat, hogy nem vállalom a felelősséget azért, hogy vásárolni is fognak belőle! Késik az idő, pedig robog az élet villámgyorsan!
- Talán már soha nem érkezik el, a cél elvesztette eszközeit. Aludj, drága Vilma és álmodd meg magadnak azt a világot, melyben őszintén és igazul élhetsz!
2015. május 25.