„Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.”
Türelem lógatja lábait,
Nem, talán ez egykedvűség,
Európa foltos, törzse ing,
beköszönt talán a vég.
Ha két ember van, ki igaz, s nyílt,
Könyörül talán a sötét,
S míg tanul szépet a féktelen,
Dög fertőzi az ember ölét.
Lepedővel takart az ország,
Magyart itt senki sem sirat,
Megszűnt népért nem gyász-ének szól,
A győztes mámorban mulat.
2015. szeptember 14.
Idézett versszak Reményik Sándor Csendes csodák című verséből való