Mondd, kedves, meddig tart a tél?
Álmos a végtelen csend,
hideg selymével betakar.
Száműzött én lelkedből...
csillagporom fújom feléd.
Rianásra eszmélek,
megtörik az érzés,
ömlik a tisztaság
szívemből szívedbe.
Jégvirágod felolvasztom,
fagyos hallgatásod megtöröm.
Mondd, édes, meddig tart a tél?
A vándorokkal küldted talán
másvilágba tavaszom, s nyaram?
Késő, nem jő felelet,
kértem, könyörögtem...
Felmutattad a sóhajod,
rám lehelt a napsugár.
Ennyi járt nekem?
Kettétört a nagyvilág.
Zápuló élet dukál?
Daliás a mesehős...
Kinyújtottad kezed,
hogy eltaszíts?
Mondd, drága, meddig tart a tél?
Temet engem a zene,
minden nyugodni tér.
Kelet felől jön-é megnyugovás?
Hiányzol, egyetlen őszinte szavad
kikeletként ment meg.
2016. január 26.
Zene: Enya-Exile
https://www.youtube.com/watch?v=ww1xf_Di41c