Kohut Katalin: Remény és tisztaság

 

 

Kis szirmát kibontva álldogál,

nézem én, csodálom, s remélek,

tán eljön az idő: nem félek,

szívemről könnyem nem csordogál.

 

Hóvirág, a titkot súgd nekem,

lesz jövőm, megmarad tisztaság,

lesz igaz, őszinte, hű barát,

csak kérlek, fogd meg a két kezem!

 

Te hóban fehérlő igazság,

a tavaszt egyedül hirdeted,

feloldoz halálos nagy sebet

a remény, tisztaság, szabadság.

 

2016. február 8.