Kohut Katalin: Remény és tisztaság
Kis szirmát kibontva álldogál,
nézem én, csodálom, s remélek,
tán eljön az idő: nem félek,
szívemről könnyem nem csordogál.
Hóvirág, a titkot súgd nekem,
lesz jövőm, megmarad tisztaság,
lesz igaz, őszinte, hű barát,
csak kérlek, fogd meg a két kezem!
Te hóban fehérlő igazság,
a tavaszt egyedül hirdeted,
feloldoz halálos nagy sebet
a remény, tisztaság, szabadság.
2016. február 8.