„Így nem őrizte kincseit a gazdag,”
mint drága szavaidat én,
minden levél egy világgal ér fel,
óriássá nőtt életfád szívemben.
Gyökere az emberség nemessége,
a fa törzse igazságod, s jellemed,
ágai szeretet üzenetek,
levelei, mint Szefirot fájánál
életerőm ajándékai.
Egyszer töröltem ereklyéimet,
s úgy éreztem, elvesztettelek.
Szenvedtem, mint aki egyetlen,
egyszeri életét vesztegette el.
Visszaadtad a reményem,
naponta élesztettél kedves,
kincseimet lementem a jövőnek,
de bízom, lényed örökké itt marad
nekem igaz szív-barátként.
Szeretlek, bizalmam oly' mesés,
néha úgy érzem, álom a boldogság,
hogy a véletlen Rád talált.
Ideáid, s szavaid napjaim emlékei,
„én gazdag vagyok, mérhetetlenül.”
2015. február 16.