Mámoros hajnalon az ablakhoz léptem,
az álmos nagyvilágra csak tompán néztem.
Egy emlék suhant, mint fán rebbenő levél,
az egész mindenség ma csak rólad beszél.
Meglepetés várt rám, levelem érkezett,
szívem vad-kalimpált, kedvem is feléledt.
Érzelem, te kegyes óriás varázsló,
kimondja nevedet, szép ez a titok-szó.
Magamhoz ölelem, lágyan megbecézem,
játsszunk hű szerelmest, én ezzel beérem.
S bárki kérdené, kiért dobog a szívem,
hallgatnék csupán, mert aranylik a hitem.
Majd egyszer talán a jövő messzeségben,
mikor szél kottázza nevedet a légben,
szerényen súgom majd: Ő volt az életem,
jóságát, szavait soha nem feledem.
2015. március 8.