Szép emlékek és gyermekkor,
emlékezem rátok,
rám adtátok minden vasárnap
ünnepi ruhátok.
Hatalmas fagy, méteres hó
akadály nem volt,
hócipőmben vígan jártam,
soha nem csúszott.
Énekszóval köszöntöttünk
minden szép napot,
diafilmen felolvastam,
mit régmúlt hagyott.
Példát adott emberségből
minden bölcs öreg,
átnyújtották a világot,
s nevelt természet.
Nagyapának hintalova
élőnek hatott,
porcelánfejű babám is
szívemben dalolt.
Bababútor takarítás
minden szombaton,
ruha varrás a zöld fűben
-
gyermek anya volt -.
Hosszú hajam szárította
kályha melege,
kis vasalóm reá tettem,
babaruha szépe.
Fociztunk mi a nagy téren,
kutyánk a kapus,
minden labdát úgy kivédett,
nagyon alapos.
Takarítás hétvégente
élményem volt nekem,
fényezés és nipp tisztítás
játéka szívemen.
Vannak még tán ily' családok,
hol boldogság terem,
közös munka, takarítás,
jókedv szertelen.
Unokáim nem babáznak,
nem kis anyák ők,
kirándulni ritkán járnak,
a drága nőttön nőtt.
Sokba kerül kiruccanni,
a család feje fő,
követelni, mi a divat,
a gond csak egyre nő.
Drága ruha, s értéktelen,
köpeny nem lehet,
vasárnap már nem ünnepel,
család így nem élhet
biztonságban, becsülettel,
a példát mutatva,
a gyerek ül a gépe előtt
a rosszat kutatva.
Egy a biztos, elérendő
cél folyton lebeg,
a szeretet a fő ajándék,
élni csak így lehet.
Közös munka és a játék
össze nemesít,
szívet tisztít az énekszó,
békesség lesz itt.
2015. január 28.