Színes, magyarul beszélő, amerikai-angol fantasztikus kalandfilm, 126
Rendező:
Ridley Scott
Színészek:
Noomi Rapace (Elizabeth Shaw)
• Michael Fassbender (David)
• Charlize Theron (Meredith Vickers)
• Guy Pearce (Peter Weyland)
• Idris Elba (Janek kapitány)
• Rafe Spall (Milburn)
• Logan Marshall-Green (Holloway)
• Kate Dickie (Ford)
• Sean Harris (Fifield)
• Emun Elliot (Chance)
• Benedict Wong (Ravel)
• Lucy Hutchinson (fiatal Elizabeth)
• Patrick Wilson (Elizabeth apja)
• Daniel James (első „mérnök”)
• Ian Whyte (utolsó „mérnök”)
„A film a kultuszfilmmé lett Alien-filmekkel egy univerzumban, azok cselekménye előtt, 2093-ban játszódik, így tekinthető az Alien-filmek előzményének is. Ugyanakkor új főszereplőket és történetszálat vesz fel, nem az előző főhős, Ripley sorsát követi nyomon.”
„Az eddig 3 alkalommal Oscar-díjra jelölt Ridley Scott, aki A nyolcadik utas, a Halál-lal és a Szárnyas fejvadász-szal a mozi sci-fi egyik legmeghatározóbb alakja, most visszatér az ismerős terepre: A Prometheus saját, új mitológiát teremt – méghozzá 3D-ben „
2089-ben a szimpatikus régész kutató házaspár, Elizabeth és Meredith egy 3500 éves jeleket, szerintük titkos üzenetet rejtő barlangot talál Skóciában. A barlangrajzok furcsa alakokat ábrázolnak, óriás lényeket, melyek a bolygók ábrái felé mutatnak. Összevetik az addig talált eredményeket, így tudják, hová kell menniük. Az idegeneket tervezőknek nevezik. Elizabethet is foglalkoztatja a kérdés, ki teremtette az embereket.
A WEYLAND Társaság finanszírozza az expedíciót, képviselője az utolsó napjait számoló, s teremtőit kutató Weyland lánya, aki már a film elején is problémát jelent, át akarja venni az irányítást. „A hajó neve Prometheus. Nevét nem véletlenül kapta, hiszen a mitológia szerint az emberiség neki köszönheti a tüzet, a tüzet, mely meleget, ételt és fényt is adhat, de egyben veszélyes fegyverként is használható. A személyzet száma 17, a küldetés oka titkos, cél az LV 223, ahol talán végre választ kapunk létezésünk okára.”
Két éves hibárnálási időszak után érnek az ismeretlen helyre, ahol megtalálják az egyik lény levágott fejét. Kiderül, hogy a DNS minta ugyanaz, mint a földi embereké, vagyis egy az eredetük. Nagyon fejlett technikájuk volt, űrhajójuk készen állott a sátáni lényekkel a Föld elpusztítására. Felmerül itt a kérdés, hogy az idegenek, mielőtt tervüket végrehajtották, maguk alkotta pusztítókkal fertőződtek-e meg, vagy valamilyen ismeretlen hatalom akadályozta meg őket, hogy megvédje az emberiséget, s hogy miért volt fontos megtudni, hogy ezek az emberi testbe költöző iszonyatok valóban léteznek, nemcsak a forgatókönyv írók fejéből pattant elképzelések. Ha onnan indulunk el, hogy szavakkal is lehet szívet ölni, természetesnek gondoljuk, hogy az első gonosz teremtmények a másokat megalázó, szív és nyelv elleni csapások. Aztán sorra lehet venni a tisztaság és becsület ellenieket, mint a nemi csapásokat, s már innen fel lehet térképezni az összes egészség és élet ellenes sötét világot.
A nézők szeretik a borzongást látni, végig nézik a filmen megjelenő fantasztikus filmeket, majd elfelejtik. Hallgatás és titok övezi a misztikus lények valóságát és tetteik következményeit. A hatalmas rajongói tábor keresi a választ arra a kérdésre, hol lehet a teremtőjük. Én bátran állást foglalok azzal kapcsolatban, hogy ha az idegenek azonos DNS mintával rendelkeznek, s a Földet akarták elpusztítani, egy olyan teremtőre mutatnak, amelyik egykor létrehozta a jó és a gonosz erőket, s ennek köszönhető az eddigi összes háború és valamennyi csapása az emberiségnek, s egyre silányabb népeket hozva létre, végül neki mennek az általuk különbnek gondolt emberiségnek azzal a célzattal, hogy tönkre tegyék, kiirtsák őket. Tény, hogy a gonoszok és sötétség képviselői valakinek üzennek, hogy olyanokat tesznek, amit teremtőjük többé soha nem felejt el.
A film cselekményének részletes leírását megtalálják a Wikipédiában. A Kapitány megáldozva magát társaival megmenti a Földet a pusztulástól. Egyetlen túlélő Elizabeth, aki az android fejével elindul megkeresni az igazságot. Meg akarja tudni, miért akarták elpusztítani az emberekhez hasonló tervezők az emberiséget ilyen fertelmes módon.
A Prometheus más szálon indul el, mint a többi hasonló film, ahol ugyanezek a csapások tűnnek fel. Talán nem véletlenül kapta a nevét, hiszen a tűz is kétélű fegyver, lehet jóra és pusztításra is használni. A film elvezet minket az űrbe, ahonnan a földi emberekkel azonos teremtmények készítik vázákban az emberek megfertőzéséhez szükséges gyilkokat. Talán, ha lesz következő része, Elizabethnek sikerül megfejtenie a titkot, hogy miért és honnan van a gonoszság a szívük helyén és hol található az emberek teremtője.
Weyland hibernáltatta magát, hogy az idegenhez érve azzal a kéréssel forduljon hozzá, hogy adjon neki örök életet. Ezt a kérést David ősi nyelven közölte a hibernálásból ébredt lénnyel, amire ő felbőszült, s gyilkolni kezdett. Nekem olyan érzésem volt filmnézés közben, hogy már örök életűek lehettek, hiszen a halált jelentették. Komikus látvány a vég, amikor a saját hatalmasra nőtt csapás (mely Elizabeth méhében fejlődött) megöli az utolsó lakóját a bolygónak. Azt hiszem, érdemes elgondolkozni a látottakon és a kérdésen, mely a film témáját, tartalmát feszegeti.
A filmet itt tekinthetik meg:
2015. január 25.