- Béééla! Ennek a gulyáslevesnek zsírszaga van! Mit tettél bele?
- Úgy készítettem, ahogyan az interneten felleltem a hagyományos gulyásleves receptjét...
- Vagyis? Van benne elég hagyma? Nem érzem az illatát...
- 30 dkg hagymát írtak, beletettem két hatalmas fejet apróra vágva, megfonnyasztottam, rászórtam a csemege paprikát, felöntöttem egy deci vízzel, abban is puhítottam a hagymákat, majd beletettem a sovány húst.
- De mitől van ilyen rossz szaga?
- El sem bírom képzelni, pedig hozzátettem egy doboz Knorr gulyásleves kockát is. Én sem érzem az illatát, csak a zsírnak egyedül.
- Zsírnak?! Mióta főzünk zsírral?
- Két kanál mangalica zsírt adtak meg a receptnél. Igazi gulyáslevest akarok főzni a lányunknak, hazajön éhesen a repülőtérről este.
- Ez minden, csak nem gulyás illat, ennek csípős zsírszaga van. Mutasd a dobozát!
- Két doboz zsír volt itthon. Amit tavaly vettünk, itt volt a munkaasztalon, megavasodott. Kivettem a másikat a hűtőből, azon nem éreztem semmit.
- Hol van?
- Tessék, nézd meg, hogy semmit sem érezni rajta!
- Béla! Ez 2013. december 30-án lejárt! Megmérgezel minket?!
- Vilma, ne haragudj, nem figyeltem a dátumot rajta. Már egy órája puhul benne a hús. Most mit tegyünk?
- Szaladj a boltba, vegyél egy nagy csemege gulyáskrémet! Addig én leszűröm és átmosom a húst. Nemsokára beérkezik a repülőgép, mindössze két óránk van addig.
- Megvetted, Béla?
- Igen, drága ez a gulyásleves nekünk. Ezer forintos Erzsébet utalvány a hús, külön a zöldség. Egy darab petrezselymet vettem kétszázötven forintért, s hol van a többi?
- Most azzal ne törődjünk, csak hogy időben készen legyünk. Jó lenne még pár palacsinta is mellé! Ha az ember külföldön van, vágyik az igazi magyar kosztra.
- Megmostad a húst, Vilma?
- Igen, többször szűrőben átmostam. Most csak egy fej hagymát vágtam apróra a recepted szerint elkészítve, beletettem a húst, az őrölt borsot, babérlevelet, őrölt köménymagot, paprikát, paradicsomot, sót, fokhagymákat, s most hozzákeverem a gulyáskrémet.
- Most már elégedett vagy?
- Még nem. Még mindig érzem rajta a csípős zsír ízét. Még főzöm hat óráig legalább a fűszerekkel a húst, hadd érjenek össze az ízek.
- Már hat óra! Tedd bele a zöldségeket és a burgonyát. Én addig elkészítem a csipetkének valót!
- Köszönöm Bélám, még van egy óra majdnem, addig meg kell puhulnia mindennek!
- Ne izgulj, drága Vilma, míg kicsekkol és hazaér a transzferrel, az majdnem két óra!
- Látod, Bélám, az egész délutánunk ráment a gulyáslevesre, remélem, hogy a lányunk nem veszi észre a zsír kellemetlen szagát a húson, ha majd eszi!
- Biztosan nem, Vilma!
- Egyszer bíztam rád a főzést, már annyiszor mondtam, hogy ne tárolj zsírt sem a hűtőben, sem másutt. Már elszoktunk mi régen a nehéz ételtől, nem való nekünk a disznóság. A kolbászt megvetted?
- Igen, olcsón letudtam. Privátot vettem, kétszáz forinttal olcsóbban.
- Mutasd! Hmmm, ennek nagyon rossz mellékíze van! Béla, mondtam neked, hogy minőségi parasztkolbászt vegyél!
- Megkérdeztem az eladónőt, puha és illatos-e, vagyis kolbász ízű. Igaz, hogy furán nézett rám, majd kijelentette, nem tudja, milyen, ő soha nem szokott ilyet venni.
- Borzalmas! Legszívesebben visszacserélném, de mire hivatkozzak? Nem romlott, csak mellékíze van.
- Majd lesütjük zsírban, drága Vilma, vagy készítesz belőle rakott burgonyát, paprikás krumplit.
- De annyiszor mondtam már neked, hogy a minőségi igaz, hogy két-háromszáz forinttal drágább, de megéri!
- Mindegy, már megvettem. Most az a fontos, hogy a lányunk biztonságosan hazaérkezzen. Már bent is van a repülő, siessünk a gulyáslevessel!
- Már puha a zöldség és a burgonya, szaggatom a csipetkét, pár perc és készen van. Gyorsan összekeverem a palacsinta tésztát, még van egy félóra, ha minden igaz, fejedelmi vacsorával várjuk az egyetlen kislányunkat!
- Látod Vilma, mégiscsak finom gulyásleves receptet néztem ki az internetről!
- Igen, nagyon finom és ennek már igazán gulyás az illata is! Soha többé nem felejtjük el a professzionális gulyáslevesedet, Bélám!
2015. október 5.