Úgy döntöttek, lerövidítik az esti iskola idejét, s magyar óra
Helyett egy kávé mellett megismerkednek egymással.
Öt különböző korú asszony. A legidősebb telt idomú, nagyszájú
A vezér egyéniség. A legfiatalabb, egy kissé félénk fiatalasszony
csak hosszú rábeszélésre áll kötélnek. Bíztatják a többiek:
- Ennyi szórakozás nekünk is kijár, mikor férjeink állandóan a
kocsmákban ülnek..
Elhelyezkednek körben a kávéházi asztal mellett, brandit és
kávét rendelnek. Megindul a terefere. Anna, a fiatalasszony hir-
telen úgy érzi, mintha egy égető tekintet parázslana tarkóján.
Lopva körülnéz, s pillantása ráesik a prédaleső szempárra.
középkorú, kidülledt szemű férfi támaszkodik a pultnál.
A látványtól felfordul a gyomra. Arrébb tolja a székét, megpró-
bál nem foglalkozni vele. Viszont eszébe jutnak piciny gyerme-
kei. Ma az apjuk vigyáz rájuk, ami nem volt szokása, mivel elég
megbízhatatlan, ha a családjáról van szó. Semmiben nem lehet
rá számítani. Biztosan ma is ott hagyja a csöppeket egy-két
üveg sör kedvéért. Erre a gondolatra egyre izgatottabbá válik,
Szaporán szedi a levegőt, majd feláll gyorsan és elköszön.
Az ajtón kilépve szembe találja magát a nagy szemű fickóval,
aki idétlenül vigyorogva csalogatja magához. Az asszony meg-
szaporítja lépteit.
A főutca közepén fékcsikorgás üti meg fülét. Kiugrik a fér-
Fi a kocsiból, megragadja a karját, s közben azt motyogja:
- Gyere kicsim, nem bánod meg!
Anna kitépi magát a szorításból és futni kezd. Befordul az utcá-
Jukba, már szinte összefolyik szeme előtt a házsor, lihegésétől
Alig hallja a kocsi dübörgését, inkább csak az üldözött vad ösz-
tönével sejti a mögötte csörtető veszélyt. Kiszolgáltatottsága,
Anyai méltóságának megsértése bántja, perzseli lelkét a szégyen.
Végül lihegve eléri a kaput, lenyomja a vaskilincset, amely alig
akar engedelmeskedni remegő kezének. Végigszalad az udvaron,
tudatáig nyilall a kocsiajtó csapódása – akárha lövés dörrent
volna mögötte. Beront az ajtón, nekizuhan férjének, aki homlok-
Ráncolással, szemrehányón néz rá:
- Mit rohangálsz, mint az őrült?
Anna akadozva, halkan súgja, nehogy a gyerekek meghallják:
- M e g k e r g e t t e k. Egy fér-fi. Kocsi-val. Kint van.
A férje szinte üvöltve válaszolja:
- Na és! Attól voltál annyira megijedve? Már nem csinált volna
benned kárt!
Anna döbbenettől tágra nyílt szeme szinte üvegesre dermedt
és az édes tejtől duzzadt melléhez kap tenyerével. Mintha kést
szúrtak volna belé. Fájt, sajgott a gondolat, hogy ez a férfi, A
gyermekeinek apja, hogy imádta és várta haza esténként. Meny-
nyit aggódott, amikor késett.
Hirtelen úgy érezte: szíve, mint egy részeg mozdulattal kő-
padlóra lökött porcelánváza összetört, s darabjait már nem ragaszt-
hatja össze soha.
Megjelent Kazincbarcikán 1992. szeptember 28-i Balegyenesben.
Fotó: Internet