„Most, mintha üstökös csapna szűk lakomba,
Éget és világít lelkemben leveled:
Oh mondd meg nevemmel, ha felkeres Tompa,
Mily igen szeretlek Téged s őt is veled. „
Arany János: Válasz Petőfinek
Irigyelnem kell most Petőfit, Aranyt, Tompát,
mert igen szerették a honi emberséget.
Keblükben hordták az ember szerelem zsoldját,
üzentek egymásnak levélben ezer szépet.
Nagy gondban vesztegel, vajúdik árva szívem:
elveszítettelek az állapotom miatt,
rád csodálkoztam, mint nap a virágra híven,
viszonzatlan, lelkesedésem visszariadt.
Megállítottál, mint másokat, csak úgy szeretsz,
nem különbözöm - másképp tekintsél énreám! -,
a lelki nemességed elérnem úgy lehet,
ha egyszer büszkén nézhetsz és nem leszek sehány.
Most a porba sújtott a jeges közömbösség,
azt hittem, igaz lelkű társam megtaláltam,
az ember-szeretet nem fáj, nem ördöngösség,
kihuny a fényem,óvni kell a lángot bátran.
2015. április 8.