Amerre elhalad a vörös tüzes lány,
pipacsok kinőnek mezőnek ruháján.
Égő vágy, szerelem az álom kapuján,
csalogat a remény virágnak oltárán.
Áldozzunk közösen, jövőnk csak szép lehet,
add rám piros ruhád, láng-szerelem eped,
égess meg egészen, nyújsd felém a kezed,
forró szív, s gondolat csak tehozzád vezet.
Elmegyek én veled világnak végére,
onnan is fel végül a kékvízű éterbe,
örökké tart utunk, a mennynek szélére
érkezünk meg ketten, szép a világ békéje.
2015. július 20.