1990-ben találkoztam életem második ember orvosával.
Amikor meglátott engem, felkiáltott:
-
Kati, maga mit keres ebben a városban? Itt tönkre fog menni és nem talál magának soha hozzávaló férjet!
Megsértődtem, mert mindig mindent a szívemre vettem. Duzzogtam, cipelve már öt esztendeje az elvált asszonyok keresztjét, a prédaságot, ahogyan a férfiak rám tekintettek, meg szívemben a félelmet a volt férjem miatt, értetlenséggel vegyes kérdéseket, s azt az elhatározott tényt, hogy soha többé nem lesz férjem, ha a házasság cselédséget jelent és naponkénti megalázást, állandó félelemben. Iszonyatosan szenvedtem, kisebbrendűségi érzet keveredett a félelemmel, de külső megfigyelő csak a halk beszédemről tudhatta meg, hogy nagy sérelmeket hordozok, melyeket egyedül a szeretet tudott volna begyógyítani, mellyel soha nem találkoztam. Igaza volt az orvosnak, jót akart nekem. Mennyi figyelmeztetés a válás óta: költözzek el jó messzire, mert itt tönkre akarnak tenni, összezúzni. Hogyan lehet egy szabad embernek ártani, nem tudtam ésszel felfogni, nem ismertem a sötétség titkait.
A kisebbik gyerek születése óta naponként kétszer savaztam a méhszájamat, amit a szülész orvos nem varrt össze, mert seb maradt vissza, méhszájfekély. Egyszer elektrocardiás pisztollyal égette egy nagyon durva orvos, aki a szemérmességemet is megcsúfolta szülés után, mikor Vágtázó halottkémekként jöttek vizitelni valamennyien, elől a fej, utána a végén a farok a hallgatókkal, s felemelték rajtam mindenki előtt a lepedőt, úgy vizsgált meg a főorvos. Én szégyelltem magam annyi ember előtt, kicsit oldalra feküdtem. Az orvos rám ripakodott és azt kiabálta:
-
Úgy fekszik, mint egy kérdőjel!
Érdekesség, hogy ő hagyta nyitva a méhszájat, s még ő támadott.
Igen, nagy kérdőjele voltam én a világnak, a legfontosabb kérdés az volt, miért születtem egyáltalán és mit keresek a Földön olyan korban, amikor bűn a tisztaság, a szemérem, az emberség, a tiszta szív és hang.
Az emberséges orvos elvállalta, hogy megműt, elmagyarázta a lényeget. Nagyon barátságos, bár szigorú volt. Precízségéről és külsejéről egyből megállapítottam, hogy szűz jegyben született. Először vasbort írt fel, hogy a vérszegénységemet meggyógyítsa. Hetekig kellett innom, majd labor eredmény után jöhetett a műtét. Senkinek sem sikerült addig vas tablettával és Folsavval, melyeket nem bírt a gyomrom meggyógyítani, nem tudni, mitől, a válás után jött a remegés, a falba kapaszkodva járás szédülés miatt és az alacsony vérnyomás.
Nekem az orvos, a tanár mindig a megfellebbezhetetlen emberséget képviselte. Úgy képzeltem el őket, hogy nálam csak jobbak lehetnek, olyanok, akikre bátran bízhatom az életemet. Az orvosban már nem embert láttam, hanem emberfelettit, aki az embereket szolgálja legjobb tudása szerint. Nekem az orvos és tanár szava maga a törvény volt, a kimondott igazság.
Befeküdtem a kórházba, a gyerekeket a negyedik emeleten lakó hippi Józsira bíztam. Józsi velem egyidős volt, bika külsejű. Míg én tizennyolc évesnek látszottam, ő hetvennek. Véletlenül ismerkedtünk meg úgy, hogy kigyulladt a kvarclámpa a dohányzóasztalon. Kiszaladtunk a lépcsőházba, lekapcsoltuk az összes automatát, mert nem tudtuk, melyik a miénk még akkor. Most már magam olvasom le a villanyórámat, de akkor az áramszolgáltatóra bíztam magam. Szerettem megbízni az emberekben, azt hiszem, soha nem kételkedtem az utolsó pillanatig, nem jutott soha eszembe az, hogy bárki is be akarna csapni. Józsit addig csókolomoztam. Éppen jött haza, amikor a pletykás szomszéd kiállt az ajtóba kiabálni, hogy leeresztettük a hűtőjét. Hamar engedett, fél óra alatt. Józsi odajött és megmutatta, melyik a mi villanyóránk, majd behívtuk a lakásba megmutatni a hiba okozóját, a kiégett kvarclámpát, melynek műanyag része is megolvadt, tönkre tette a faragott dohányzó asztalt.
Beszélgettünk, kiderült, hogy egy évben születtünk. Nevettem az addigi köszönésemen, nem akartam megsérteni, de tapintatosan rávettem arra, hogy a hatalmas szakállát és bozontos üstökét majd nyírja le próbából, mennyivel fog fiatalabbnak látszani. Meg is tette a kedvemért, a maga módján udvarolni akart, de hűvösség áradt belőle, orrlyukai beszélgetéseink alkalmával hatalmasra tágultak. Azt hiszem, ezt nevezik testi érzékiségnek. Csak a testemet kívánta, nem a szívemre volt kíváncsi. Taszított, mint barátot is nehezen tudtam elfogadni, mert nem tartotta be az ígéreteit. Ha megbeszéltük, hogy vasárnap kirándulni megyünk, egy hónap múlva jelentkezett. Sokat ivott is, meg ismeretlen bűz lengte körül, vagy keveset tisztálkodott. Tudtam, hogy az Oxigén gyárban dolgozik, s ott erős a gázszag, ez is érezhető volt a ruhájából. Megtudtam, hogy volt egy balesete, átlendült egy szilveszterkor részegen a bérház korlátján és szilánkosra tört a bokája, nyitott seb maradt utána, mely állandó gyulladásban volt. A seb körül is émelyítő szag terjengett.
Józsi elvállalta a gyerekeket, befizette nekik az Otthon étteremben az ebédet, csak el kellett menniük érte. A nagyobbik lányom jól beosztotta a pénzt, reggelente átment a boltba reggelit és vacsorát vásárolni maguknak.
Együtt jöttek be meglátogatni a kórházba. Józsi hozta a kedvencemet fatányérban: flekkent sült burgonyával. Nem vagyok hálátlan, jól esett a figyelmessége, de mégsem ízlett, állandóan telítette az orromat az erős szaga, így étvágytalanul fogyasztottam el a figyelmességének tárgyát.
Műtét előtt behívott a műtősfiú leborotválni a fanszőrzetemet. Nem értettem az okát, hiszen távol áll tőle, nem a hasamon ejtenek vágást. Élénken tiltakoztam a borotválás ellen. Tudtam, hogy oda lesz az addigi kislányos szőrzet formája, eldeformálódik. Minden külső behatás megváltoztat valamit az emberen, soha többé nem lesz már az igazi. Az asszisztensnő kiabálni kezdett, hogy a leghalványabb Lady Camea körömlakkal ki voltak lakkozva a körmeim és lemosta őket acetonnal.
Borotválás után szégyenlősen szálltam le az asztalról és végig néztem tar alsó részemen, majd képek ugrottak be gyerekkoromból, amikor ráestem a férfi kerékpár vázára és kettérepedtem, s elveszítettem eszméletemet a fájdalomtól.
Ott virított a hatalmas heg, úgy néztem ki, mint egy Owa Riki szigeten élő fiatal lány termékenységi tánca közben bevágott, vagy megjelölt nemi szervvel.
A műtét jól sikerült, negyven napig nőtt a szőrzetem, össze-vissza, ahogyan előre sejtettem. Kislány részem egy titkát, melyet szinte csak én tudtam egyedül elveszítettem. Józsi naponta meglátogatott, én barátságosan üdvözöltem és hálás voltam neki a gyerekek ellátása miatt. Feszengtem az ágyon, miközben ő nevetett rajtam, mert tudta az okát:
-
Nagyon szúr a sün, Katkat?
2014. május 10.