- Béééla! Mit szólsz ahhoz, hogy a mai bevásárlásom elvitte a nyugdíjam felét, pedig csak azokat vettem meg, melyeket előre összeírtam!
- Drága Vilma, én már semmin nem csodálkozom! Addig sem volt értéke a pénzednek, míg dolgoztál.
- Pedig megfizettem érte szorgalmas munkával, s tudjuk jól, hogy nálunk a munkabér jelenti az egyetlen bevételi forrást, amiből fedezzük a szükségleteinket.
- Csakhogy Vilmám, ne felejtsd el, hogy amelyik ember munkáját csak annyira értékelik, hogy épphogy fedezni tudja a rezsijét és a legfontosabb szükségleteit, az robotol saját országában.
- Vannak olyan népek, akik rezsit sem fizetnek, ingyenes a telefon is, majdnem egész bevételük megmarad világjárásra, szórakozásra, kultúrára, legalábbis én erre fordítanám a felesleget.
- Ezek szerint a világban a javak megosztása nem igazságosan történik. Nincsen és nem volt soha egyenlőség. Más értéket képvisel a fizikai és szellemi munka mindenütt.
- Hiába készültünk fel gyerekkorunkban játékosan a zöld fűben a felnőttségre, ha egészen más a valóság. Volt egy kedvenc gyomnövényünk, aminek a leveleit elneveztük pénzecskéknek, a kis gumóját pedig kenyérkének. Egyikkel fizettünk az áruért, amit el is fogyasztottunk. Talán ez a növény a régmúlt emlékeit őrzi, hiszen a világ mindig elölről kezdi az izmusokat, az egyházasdit, a politikát.
- Igen, egyetlen állandóság volt minden időben, az arany. Amikor bekövetkeztek az inflációs időszakok, csak az boldogult, akinek volt ilyen nemes csereeszköze. Mások éhen hallhattak. Különösen a városokban, mert a falvak népének volt mivel kereskednie.
- Talán az a baj, hogy a mammon, mint a fekete mágia szörnye és létbe lépett, s a pénz elvakítja a sötét lelkűeket. Mindig is a pénz jelentette a hatalmat, az igazságot, a tekintélyt.
- De a szegények, Bélám tisztában voltak a valódi értékével, megbecsülték és képesek voltak beosztóan élni, sőt takarékoskodni is. Két karjukkal, vagy szellemi erejükkel jutottak hozzá, ami soha nem volt kielégítő.
- Igen és kölcsönt sem vettek soha fel, inkább összespórolták az árát annak, amire szükségük volt. Az egyik ismerősömnek egymás után mondták fel a szolgálatot a háztartási gépei. Mikor a porszívója is elromlott, vizes seprűvel takarította a padlószőnyeget. Nem volt miből újat vennie, munkanélküli lett.
- Nagyon szomorú, hogy az értékes emberek éltek ilyen szegénységben és a gonoszok dőzsöltek a koncból, amit nekik kiosztottak a szerepükért.
- Mások pedig belekerültek a hitelezők csapdájába, amiből kiút nincsen, mint a devizás kölcsönökből. A bankok eladták a hiteleket behajtóknak, akik uzsora napi kamattal négy-ötszörös árat követelnek, megegyezni velük lehetetlen. A bíróságok pedig nekik adnak igazat, nincsen törvény ellenük.
- Itt, drága Vilma soha nem kereshetnek annyit, hogy a behajtó cégek által követelt részleteket fizetni tudják. Nem lehet saját lakásuk, autójuk soha. Perifériára szorulnak teljesen. Pedig nagy bűn egyetlen ember nyomorba döntése is, hiába is énekelné, hogy nem lehet boldogságot venni, a szegény néha gazdagabb, mert az állandó stressztől és nélkülözéstől elpusztul a lelke.
- Igen, Bélám, lélek-gazdaság csak azoknál a szegényeknél marad meg, akiknek legalább van fedél a fejük felett, tisztességes otthonuk és egészséges ennivalójuk. Nem gondoltam volna soha, hogy pénzben mérhető a becsület...
- Ezt hogy érted?
- Minél tisztességesebb valaki, annál szegényebb.
- És még mondja valaki, hogy a pénz nem boldogít! Erre szokták mondani, hogy jó, ha van. Nélküle nincsen létezés, csak vegetálás, vagy halál.
- Már az is igazságtalan volt, ami a nőket sújtotta több száz éven keresztül, mert soha nem voltak megfizetve. Én mindig a legkevesebb fizetést kaptam, mert nem voltam rokona senkinek sem. A bujtatott létszám alig végzett munkát, de ez nem viselte meg a lelkivilágát.
- Aztán jöttek a hirtelen meggazdagodottak, akiket felemeltek minden területre, s ezt nevezték el rendszerváltásnak. Szabad préda lett a föld, az üzemek, a gyárak, kastélyok, hozzájuthattak ingyen és munka nélkül a hatalomhoz.
- És egyre jobban elszigetelődik egymástól a szegények és élősködök tábora.
- Nem szabad politizálni, Bélám a kisembernek, illetve a szegénynek, mert csak baja származhat belőle. Az a dolga, hogy szótlanul tűrjön.
- Mi mást is tehetne, hiszen ebben a káoszban régen elkésett minden segítség, drága Vilma!
- Meg kell állapítani, hogy a munka gyümölcsét, a fizikai és szellemi erőt egyetlen módon lehet megfizetni, pénzzel. Persze, már régóta azoké minden juttatás, akiket kiválasztottak és nem a valódi értékeket közvetítik az emberiség számára, hamis elméleteteket gyártanak és oktatnak és terjesztenek.
- Játék a pénzzel, mint a tűzzel, Bélám? Játék az ember élete?
- És pénzen megvehető...
2016. június 20.