Dalolnak a költők Pegazusnak szárnyán,
lelkükben szeretet és líra oly' árván,
nincs értéke Földön dalos művészetnek,
úgy tekint'nek rá, mintha lenne eretnek.
Csacsogó gyermekhang, öreg halász lelke
mind megférnek együtt, igazság meglelte,
s ahol a búgó mélysége holt vizeknek,
tárul a kincstára a bárd-vitézeknek.
Énekszó, s lant kíséri szívük dallamát,
szellő hegedűje adja a ritmusát,
s mert ilyen hatalma másnak itt nem lehet,
dicsfény száll reád, lágyan ringó költészet.
2015. január 6.