Eddig én háromszor éltem
a panel kalitkában
Váláskor csak reménykedtem,
nem terjed hang szomszédban,
a radiátor csövek vezették
a könyörgéseket, vitát,
míg férjem mellett veríték
lepte meg az éjszakát.
Felettem tankként megindult
Éva, nagydarab óvónő,
várta haza Bandit, s felindult,
ütlegelte ilyenkor ő.
A bérházban a fal lüktetett
és minden zajt visszavert,
éjjel-nappal élet zengett,
az ütvefúró fejbe vert.
Hatalmas erkélyre álltam,
bámulva csillagokat,
ilyenkor világot láttam,
néztem, mint lemegy a Nap.
Romantika elért végre
egy nagy háromszobásban,
szerelemnek tengerére
oly' sokat, régen vártam.
Szomszédokat nem ismertem,
s mikor ajtó csapódott,
senki nem volt, ki segítsen,
a szerelemnek vége volt.
Kerestem a bizalmikat,
ajtózár ha becsukódik,
ki segíthet, szomszédokat
zavarni itt nem illik.
Most ismét panelben élek,
emberek idegenek,
kértem párat és remélek,
tán ismerősök lesznek.
Színház, közös kirándulás
volt kérésem feléjük,
de csak ablaknál bámulás,
s pletyka árad belőlük.
Azért párszor beszélgetünk,
jól esik az emberség,
kedvesség lett az erényünk,
bár arat itt a betegség.
Interneten barátkoztam,
évekig ez éltetett,
ki szeretett, elhunyt hamar,
féltem az ismerősöket.
Felületes barátságok
csak csalódást okoznak.
Így talán jobb lesz net nélkül
panel-kőbe zárt világ,
romantikus szél hegedül
nyitva ablak, száll a vágy.
2013. szeptember 22.
Fotó: Internet