Kohut Katalin: Ózonlyuk jövő
Meghalt a sötétség, sötétlyuk ufó népe
megszelídült, mikor megtudták,
Istennő cipelte terhesen
sorsukat, halálukat
mozgó nyelvvel fogsor nélkül,
ahogyan feküdnek a galaxisban
a testvérek, labornépek.
A feketelyuk fekete sárkány népe
elpusztította az űrpusztítót,
amikor azt hitte, ő hajtotta végre,
hogy kicibálta a fogsort.
A vatikáni börtön kiengedte
Gór Nagy Máriát, tudván,
hogy maga jelenti a sötétlyukat,
ahogyan lebontja a belső részeket
ellenségeinél a börtönnel.
Ózonlyuk lesz mindig az Istennő szája,
nektárt áraszt a lehelete,
amivel szomjazik Szerdi férjére,
éjjel-nappal kívánja a tökéletest,
amilyen maga is volt mindig,
szép a szépet, szépségek népét,
mert mindig szép az igazi,
s az igaz a szép.
2017. március 14.
Címkék:
sötétlyuk | fekete sárkány | ózonlyuk | fogsor | nektár | szerelem | Gór Nagy Mária | vers | szabadvers