- Béééla! Nem értem, miért van honvágyuk azoknak, akik külföldre mentek dolgozni, hiszen sokkal jobban élhetnek, azt vesznek maguknak, amit éppen megkívánnak!
- Ez így van, drága Vilma, de gondolj csak bele, mennyit dolgoznak a jólétért. A kelet-európai népek alárendeltebbek mindenkinél külföldön. Nem is értem a leminősítését az egykor tökéletes nyelvű népnek? Talán azóta tart ez, amióta ideszabták a bibliai népeket, s ez okozta az ország romlását, ahogyan a régiek megállapították, vagy a féktelen média az oka. Inkább mindkettő.
- Tehát itt születtek meg a világ csapásai?
- Igen, s őket vitték politikusnak minden időben, ennek köszönhető régóta minden háború, ami keleten történik.
- Mi köze van az országnak kelethez, Béla?
- Tudod, drága Vilma, a pán karmikus népét termelték ki és egész keletet az indiai legalsóbb kasztok rétegeivel egy nagy közös ember áldozással az emberré válásuk érdekében. Hihetetlen, de már majdnem hatvan éve történik!
- Miért hallgat erről mindenki? Nincsen segítség?
- Nincsen, a világ egyre lejjebb süllyed, míg a sötétség el nem nyeli. A féktelenek dőzsölnek hatalmas házakban, járják a világot, gyerekeket nemzenek és ha az utód sérült, az embert hibáztatják érte.
- Béla, ez borzalmas! Nekik van otthonuk, van elfoglalt hazájuk.
- Haza ott van, ahol az emberi méltóságot meghagyják szabadságban és tiszteletben. Itt gyalázatra adták a sötét megyében az embereket, amiről mindenki tud és cinkossá váltak a hallgatásban.
- Melyik nagyobb bűn, elkövetni, vagy hallgatni és élni adott szép életüket?
- Mindkettő, de lehet mérlegelni, ha az emberség bűn és a kivégzők a hóhérok, miért vesznek ennyien jegyet a nézőtérre! Köztük az áruló nemes léleknek számítana. Tudod, abban reménykedem, hogy egyszer lesz olyan újság, ami egyesével leközli a szerepjátékosok névtárát, mint világ elleni merénylőkét és többé senki sem fog csápolni nekik...
- Az embernek nincsen otthona sem, megfosztották tőle?
- Igen, az otthon ott van, ahol a szeretet, a becsület, az egészség, vagyis az emberhez méltó életfeltételek adottak a nekik megfelelő hivatással. Nem vetted észre, hogy az emberi hivatásokat soha nem odavalóak töltötték be? Már a szociális búvópatak ideje is leáldozott, olyan primitív, káromkodó réteget iskoláztak be szociális munkahelyekre is, hogy az borzalmas. Már a végén járnak az emberré válásnak, már csak kelet népét kell felemelniük véglegesen.
- Nem csoda, hogy idejöttek!
- Az a csoda, hogy eddig nem jöttek, drága Vilma, ha a sötét megyében van berendezve az egész világ könyvtára minden képviselőjével. Már minden történelmi időszakot ismételtek a világ kezdete óta, csak nem a könyvek szereplőivel, ők élték nyugodtan csapás életüket.
- Borzalmas! Soha nem lesz vége az emelkedésüknek! Ezt a közös nagy megváltást hogyan lehet otthon országának nevezni?
- Otthona itt csak a különböző elméletek híveinek, képviselőinek vannak, ez már így történik kétezer éve. Azóta tart a játék, mindig berendeznek egy-egy világrészt, aztán arat a halál, jön a vég, a pusztulás. Denevérek és patkányok kihalt otthonába beköltöznek mindig új túlélők, majd ismét kezdődnek a születések. A világ süllyed, nem a tenger fenekére, hanem a feneketlen pöcegödör mélységébe.
- Pedig a hazaszeretet mindig él egyesek szívében. Ragaszkodunk a nyelvünkhöz még akkor is, ha egyre több az ellensége. Büszkék vagyunk a tájakra, melyeket a hazát elfoglalók már ki is sajátítottak maguknak kincsként. Ők lesznek az új otthon-fészeklakók.
- Új-Fészek országába költöztek régen a történelmi egyházak maradványai a halálba, azóta az órájuk a harang. Azt hitték, várja őket valamilyen mennybéli meseország. Talán innen kapták a nevüket a fészeklakók, hiszen mindent eljátszanak, leminősítenek.
- Pontosan. A világ történelméhez új országok születtek, nagyon nagy értéket képviselnek a régiek. De hogyan is lehet megértetni ennyi fanatikussal, hogy valójában mi történik a hazában? Hol van a hazájuk törött lelkű embereknek?
- Hazájuk ott van, ahol a törvényük, a szívükben. Senki sem látja, csak a gonoszok, akik ellenük szövetkeztek. Ahol tiszta a szív és az elme, ott megmutatkozik a jövő. Az igazság negyven évet késik, az ember szenved, s már soha nem lehet visszaadni senkinek azt az iszonyatot, amit tettek. Az otthon az, ahol örök-hűséget esküszik a jóság és ember-szeretet egymásnak. Az otthon a biztonság és feltétlen bizalom, a tisztesség és szabadság. Az otthonhoz minden embernek joga van és senki sem foszthatja meg a méltóságától.
2015. szeptember 28.