Az őszi erdő, mintha velünk csúfolódna,
megteremtette rőt vasföldjét és adódna
egy újabb vastrágya kor ekevasra várva,
utánpótlásként, bár a régi sincs bezárva.
Szabadon az eszmék és dőzsölnek a vasak,
hetven éve tort ülnek és egyre mulatnak.
Nem nyugodnak soha, nem jő hideg tél rájuk,
sziszegő hóesés rég nem az ő csodájuk.
Pedig őszi erdőről példát vehetnének,
aranyló levelektől csak jót remélnének.
Temetőföld a világ, vasföld ez már régen,
nincsen senki talán, ki visszaadja épen.
2014. október 8.