Kohut Katalin: Őszi sanzon

Diana Krall Auturm Leaves című dalához

Dércsípte hajadat, őzike szemedet,

mosolygós arcodat, egyetlen nevedet

magam előtt látom, de fúj az őszi szél,

elvitte nyaramat, dalom szerelmet kér.

Embernek szívére virágként szomjaztam,

örök-barátságod magamnak akartam,

kértem, könyörögtem, csak néma csend maradt,

őszi levél üzent – már nem bontok falat.

Déva vár sötéten rejt magában engem,

áldott az, ki megment az életnek egyszer.

Az én szívem foglalt. Szent Mihály lovának

patanyoma rajta, didereg a bánat.

Mindenszentek temet fagyos mindenségbe,

deres őszi húrja ejtett a kétségbe.

Gitárom pengetem fogyó Nap tüzében,

hiányod felzokog zsongása hevében.

Szent András megfagyaszt, Katalin meg kopog,

erdőkben száraz ág, avar-szőnyeg ropog,

hiába kesergek, s száll az üzenetem,

fogvacogva tűröm halálos végzetem.

Hófehér lelkedet magam előtt látom,

jóságod naponta egyre csak csodálom,

őszi sanzonomat hozzád viszi a szél,

a szív-gyermek hitet, vigaszt, kis reményt kér.

2014. október 29.