Kohut Katalin: Örökkévalóságig
Nem volt szerelem,
csak ragaszkodás és megszokás.
Fájdalom, a hiány emészt.
Most is bízom benned,
bár nem értettük soha
egymás gondolatait,
ez volt a távolság.
Megbántam a szavaim,
feldolgozni képtelenség
a velem történteket.
Könyörögve kértem
külön leveleket időnként.
Válasz a csend.
Egyszer megbékülünk,
s talán tudunk majd
emberin beszélgetni
az örökkévalóságig.
2016. január 21.
Címkék:
szerelem | ragaszkodás | megszokás | fájdalom | hiány | távolság | csend | megbocsátás | vers