Avignonban szíven szúrt a szerelem;
megláttam és arcára csodálkoztam,
örök-asszony – mindig legyen énvelem! -
nevét izgatottan megtudakoltam,
szótagoltam – Laura! - , s hogy szeretem!
Rabbá váltan uszályába botlottam,
zavartan nyújtottam felé két kezem,
lányból áradó bájtól fuldokoltam.
Éled az új világ, s vele ébredek,
csak ő hiányzik hitvesnek, kedvesem,
örökké én leszek a hódolója,
hangja csengőn szól, s róla énekelek.
Szívem feléledt és örökké lesem
szép szemét, földi menny uralkodója.
2014. július 17.