Tiszta dallá válva
szállnék szellőként a világban,
s az ezerszínű sokaságban
meglelném fényhajú szerelmem,
ki világít a sötétségben.
Szívéhez szól az énekem.
Együtt borzongunk,
játszunk és kacarászunk,
lelkünk boldogan ölelkezik.
Hallgatózom, lágy hangja megérint,
neszez és remeg a csend,
az égen kottázódik az üzenet.
Csoda-nászunkból örömszikrák
járják el a nagyvilágot,
nemes szíveket
tüzelve szenvedélyre,
s a szerelmesek felett őrködik
híven lelkünkben
az örök-szerelem.
2016. szeptember 27.