Kohut Katalin: Örök jelenben (Szonett)

 Évek óta csak arra gondolok,
mikor jön el az utolsó óra,
szívem fogtam be hát faggatóra,
ilyenkor türelmesen dohogok,
 
s mint a vulkán láva-tűz fortyogok,
feszültség repít képzelet-tóra,
ott időzik álmaim hajója, 
 szalad percmutató, s megfordulok,
 
s a látványt csodálva érzékelem:
örök-jelenben angyal-szerelmem,
tökéletesen - ő nem földtesti.
 
"Sok volt a keresztút, vár a világ,
szórja rád illatát milljon virág! -
szólt, ki a halottat felébreszti.
 
Miskolc, 2012. február 28.