Ha a természet minden titkát megismerhetném, én lennék a legboldogabb ember a világon. Virágárusként rengeteg virágot megismerhettem, s látom, hogy a férfiak szerelmüknek ösztönösen vásárolnak, nem ismerve a virágok üzenetét, mégis úgy gondolom, hogy a virágok titkon beszélnek a címzetteknek.
Amikor egy régebbi udvarlóm megjelent időnként egy szál vörös szegfűvel, tudtam, hogy birtokolni akar, bár jelentése „érted fáj a szívem”. Magyarul le akart venni a lábamról.
Esküvői csokornak a margarétát képzeltem el, akkor még semmit sem tudva arról, hogy finomságot, tisztaságot, őszinte, hűséges embert jelent, olyat, akire mindig lehet számítani. A margaréta a virághoroszkóp szerint túlérzékeny, az igaza mellett kiálló emberek virága, a változatosság jelképe. Neve a görög margarisz (gyöngy) szóból származik, s a kiontott könnyek szimbólumaként Krisztus és a vértanúk szenvedésének jelképe. Régi magyar neve „ökörszem”. A hazai néphitben játékos „szeret - nem szeret” – ként sorsjelkép is. Az erdélyi napszimbólum egyik visszatérő jelképe a székely-kapukon is megtalálható. Sorsvirág, sorskerék jelentésben nap analógiájú növény. A középkorban kerék alakja miatt Szent Katalin virágának tartották. Érthető már, hogy a nevem jelentésére ráleltem, benne tükröződik lánykori személyiségem.
Mindig vágytam arra, hogy boldogság-rózsát kapjak ajándékba, de még eddig nem leltem rá arra, aki átnyújtaná nekem.
Mostani kedvencem a szerelem, szépség, finomság megtestesítője, az orchidea, mely a rendkívül igényes emberek virága, s annak adjuk ajándékba, akinek finomságát, érzékenységét, tudását nagyra becsüljük. Nagyon örülök annak, hogy gyerekeim mindig ezzel a virággal lepnek meg. Titkot őriz, mint a női lélek, melyhez közel kerülni egy férfinak csak a szív lantjait pengetve lehet, csakis őszinteséggel, a bizalom átnyújtásával.
Minden hétvégén ellátogatott hozzám egy negyvenöt körüli férfi, vásárolt egy szál orchideát. Felfigyeltem rá, találgattam, vajon tudja-e, milyen értékes virágot visz magával, s kinek adhatja. Arca szomorú volt és gondterhelt, amikor a virágot átvette, s pénztárcáját elővette, láttam rajta, hogy szenvedve fizette ki kedvenc növénye árát. Talán ő is úgy gondolta, hogy az orchidea ár nélküli virág, pénzben megfizetni nem lehet, annál sokkal nemesebb és értékesebb.
- Mióta jár ide? – kérdeztem magamtól, s rájöttem, már lassan egy esztendeje.
Alig vártam, hogy hétvége legyen. Elegáns lila öltönyében benyitott az ajtón. Már a lila titokzatos szín is felhívta magára a figyelmet. Bariton hangján kikérte az egy szál orchideát.
- Nagyon finom hölgy lehet, akinek ezt a szépséget szánta! – szólítottam meg.
- Igen – hangzott a tömör válasz.
- Tudja-e, hogy a virágoknak van jelentésük? – kérdeztem.
- Még soha nem foglalkoztam vele, az orchidea volt a feleségem kedvence.
- Volt?
- Igen. Autóbaleset érte most egy esztendeje. Színésznő volt, a legszebb és legérzékenyebb, a legritkább kincs, olyan veszteség ért elvesztésével, melyet elfelejteni soha többé nem lehet.
Akkor elmondtam neki, mit is jelent az orchidea valójában, hogy gondoltam, nagyon sokra becsülte személyét.
Lassan, ahogyan a hetek múltak, egyre oldottabb beszélgetésbe kezdtünk. Végül egy napon én is elkísértem a temetőbe. A színésznő fotóján jól kivehető volt az a nőies finomság, mely jellemző az örök-asszonyinak nevezetteket, azokat a nőket, akik bearanyozzák a férfiak életét, akiket soha nem lehet elfelejteni.
Tudtam, hogy nem könnyű a helyzete annak a nőnek, aki szemet vet erre az odaadó, intelligens férfira.
Egy láthatatlan lelki kötelék fűzött már össze minket, s akkor egyszer elhívott vacsorázni. Albert színházat látni sem bírt azóta, amióta szerelmét elveszítette. Ekkor először láttam derüsnek és gondtalannak. Beszélgettünk kedvenc filmjeinkről, megvitattuk a szereplők alakításait, a filmek által ábrázolt karaktereket, a mondanivalót. Kiderült az is, hogy nemcsak filmben, könyvekben, hanem zenében is hasonló ízlésünk van.
Egy év múlva nem tudtunk meglenni egymás nélkül. Meghívtam otthonomba a gyerekeimet megismerni.
Röviden csöngetett és én lila ruhában mentem ajtót nyitni. Átnyújtott nekem egy szál orchideát. Szívem beleremegett a gyönyörűségbe, mikor a nemes növényt átvettem köszönet mellett.
Gyerekeimnek nagyon szimpatikus volt, kellemesen elbeszélgettek egymással, s elárulták, hogy az orchidea anya kedvence, ők is mindig azt vesznek alkalomra.
Már ekkor az is szóba került, kinek mit jelent a család, milyen emlékek fűződnek ehhez a szóhoz. A gyerekek őszintén vallottak arról, hogy apjuk soha nem foglalkozott velük, bár ők olyan apát képzeltek el, akire felnézhetnek, akiről példát vehetnek.
Még párszor megismétlődött a közös beszélgetés, a gyerekek elfogadták Albertet igaz barátként. Felnéztek rá, csodálták nemességét, egyszerűségét, jó kedélyét, mert az is visszatért időközben. Már csak évfordulókkor látogatta meg a temetőt, ilyenkor elkísértük valamennyien.
Meséltem neki régi álmomról a földig érő egyszerű hófehér ruháról és a csokor margarétáról, melyben esküvőmet képzeltem régebben.
Egyik este a szokottnál is titokzatosabb arccal érkezett. Őszinte őzikebarna szemét fürkésztem, mintha olvasnék belőle, s éreztem, ez a este más lesz, mint a többi. Szívem gyorsan kalimpált és mikor együtt voltunk szobámban, letérdelt elém egy nyitott dobozkával és megkérte a kezemet. A doboztam egy margaréta virágos gyűrű lapult.
- Igen, igen, igen! – ugrottam a nyakába és legszívesebben átöleltem volna vele együtt az egész világot.
Nemsokára megtartottuk az esküvőt. Ő készíttette el a virágcsokromat orchideából. Megkaptam ezzel nemcsak a nagyrabecsülését, hanem az örök-szerelemnek járó csodálatát is.
2013. július 16.