Kohut Katalin: Ofélia-álom (akrosztichon)
K edve szegett madár lettem,
O tt, hol nem dalol senki sem,
H aláltáncban égünk tűzben,
U tolsó ez, haza nincsen.
T ékozló lány angyal-eszmény -
K ísért a sok szép vélemény,
A rany élet és szabadság
T ávol tőlem, mint igazság.
A blakomat szétnyitottam,
L ángoló varázslást hívtam,
I tt létem volt az emberség,
N emes szívvel a szelídség.
2014. szeptember 26.