Kohut Katalin: Ofélia-álom (akrosztichon)

 

 

 

 

 

K edve szegett madár lettem,

O tt, hol nem dalol senki sem,

H aláltáncban égünk tűzben,

U tolsó ez, haza nincsen.

T ékozló lány angyal-eszmény -

K ísért a sok szép vélemény,

A rany élet és szabadság

T ávol tőlem, mint igazság.

A blakomat szétnyitottam,

L ángoló varázslást hívtam,

I tt létem volt az emberség,

N emes szívvel a szelídség.

 

2014. szeptember 26.