Pipitér idejű ez a végzet,
soha már a hitem nem felejthet,
öröm vagy, lakatja a szívemnek,
„hiszekegy”, te csodája mindennek.
Egy rövidke idő, indián nyár,
Balatonból kifolyó víz-sugár,
jelenés, gyönyörű zene, lágy hang,
ereimben szerelmed tüze pang.
Naponta iszom a nektár kelyhét,
muzsikál a világ, hozom terhét,
egyszerre leteszem minden súlyát,
a nap majd fedezi vétkek búját.
2016. május 23.