Szivárványszínben pompázó gyönyörűséges nyár,
szívemben mámor, örök kéjével csak terád vár,
élvezzük együtt cirógató gyermek sugarát
a napnak, mely földre küldi pompás fény-udvarát.
Udvarol lángja, mindenséget szeretőn ölel,
szerelmet csókol, s lágy hegedű akkord feltüzel,
mert hallom és látom minden növénynek örömét,
intenek nekem és ujjongva hív az öröklét.
Játszanak vígan pompázatos virág fejek,
női szépségük megigéz, közöttük lépkedek,
óvatos ujjal érintem a nemes szépséget,
illatárja az orrnak borzongatja érzéket.
Szerenádot ad fiatal szellője az égnek,
hírvivői fújnak, lágy szavai szívhez érnek,
mert dalolva mesélik a csodás természetet,
négy évszak nyarával ülnek menyegző-ünnepet.
Mily bódulat, ezerszín világ-festmény, s kábulat,
rigóként rikkantó szív-dobogás és ámulat!
Imádat és gyönyör, szivárvány-nyár a te neved,
fogadd el szépségem neked bókoló versemet!
2015. július 28.
Vivaldi Nyár: https://www.youtube.com/watch?v=4C1Wu1Agaos