Gyors volt az aranymálinkó,
Afrikából hazajött,
nősülne a huncut bíró,
verekedős kedve nőtt.
Meglátott egy nőstény rigót,
vetekedett lázasan,
természete olyan bigott,
egyszer lehet házasan.
Meg is lelte, szép az új nej,
fűből fészket is rakott,
csüngött kosárként a lakhely,
tojásokra vigyázott.
Kis madarak ki is keltek,
gyümölcs és pondró evők,
gondoskodtak róluk kertek,
rettegtek a kártevők.
Próbálgatták szárnyaikat
a kis rigó-fiókák,
hangjuk szállt a lombok alatt,
útra kész lett a család.
Megérkezett az ősz lassan,
vándorok elindultak,
meleg várja Afrikában
észrevétlen madarat.
2012, november 17.