Kohut Katalin: Nemesen és emberin

 

 

Lágy zene ritmusa elandalít,

szívem vágya mindig a szív-dallam,

törvényem megértő, kijózanít,

úgy látlak Téged valóságodban.

 

Szellemes és boldog léted értem,

nem ismered, mi a borzadály.

Engem nap tüze égetve érlel,

otthonom befedi sötét homály.

 

Én is voltam büszke és szerető,

míg másokat őriztem, elestem,

az elme tud, a szív nem feledő,

bensőmet igazságra eskettem.

 

Kedves vagy hozzám, mint mindenkihez,

engem nem különít senki soha,

egyetlenként vágyom valakihez,

nemesen, emberin lépjünk tova.

 

2014. augusztus 1.