Kohut Katalin: Nemesen és emberin
Lágy zene ritmusa elandalít,
szívem vágya mindig a szív-dallam,
törvényem megértő, kijózanít,
úgy látlak Téged valóságodban.
Szellemes és boldog léted értem,
nem ismered, mi a borzadály.
Engem nap tüze égetve érlel,
otthonom befedi sötét homály.
Én is voltam büszke és szerető,
míg másokat őriztem, elestem,
az elme tud, a szív nem feledő,
bensőmet igazságra eskettem.
Kedves vagy hozzám, mint mindenkihez,
engem nem különít senki soha,
egyetlenként vágyom valakihez,
nemesen, emberin lépjünk tova.
2014. augusztus 1.