Mikor poétának hívtak mások,
a szerénység a szóval szemben állt,
nem akartam mást, minden igazát.
Már nappalok világánál látok.
Gyorsan futnak percek, az esztendők,
hitem, s sorsom reményért esdekel,
leplez írás, a valóság perel,
tán verseim nem lesznek veszendők.
Vallom: a harmónia, békesség
ujjaimat vezető fényesség,
a némaságban is hivatást űz,
s képviselem az ember szerepét,
a szeretet múltat, s jövőt betűz,
áldja a költő örök-jelenét.
2015. február 21.