Kingának nem volt könnyű élete szülei mellett. Apja, Mátrai Gyula elnyomva élt, nem az övé volt a döntés joga a családban, ezért, amikor időnként a sarkára akart állni, hogy férfiként érvényesítse jogait, élénk dadogásba kezdett. Ez szinte mindenütt és minden helyzetben megnyilvánult. Felesége elkönyvelte tutyimutyinak. Az asszony, Lujza rossz természete volt az uralkodó. Szinte egész nap pletykált valakiről, leskelődött és nagy szájával uralkodott környezetén.
Kinga húsz éves volt, könyvelő. Fizetését anyja tiltakozása ellenére magára költötte, de mindig igyekezett apja kedvében járni abban a tudatban, hogy egyszer sikerül elegendő önbizalmat cserkésznie belé.
Anyját elítélte, néha csendesen meg is dorgálta, de a rosszindulatot már semmi sem tudta kiölni fejéből.
A várban ismerte meg Budai Tamást, egészen véletlenül, aki éppen albérletet keresett. A fiú ismeretségi körei megfelelőek voltak hivatásához, de büszkesége nem engedte, hogy diplomásan is szülei kiszolgálását élvezze. Tamás színésznek tanult, már volt pár fontosabb alakítása.
Kinga rábeszélte arra, hogy költözzön hozzájuk, hiszen négy szobás házmesteri lakással rendelkeztek. Otthon közölte szüleivel, hogy van egy orvos jelentkező albérlőnek. Lujza gyanakodott, mint általában a súrlódó lények szoktak.
Csengettek! Kinga ment ajtót nyitni, mélyen meghajolt a fiú előtt, akár egy udvarhölgy:
- Uram, fáradjon beljebb!
Lujza és Gyula a nappaliban várakozott. Tamás illedelmesen bemutatkozott, kezét nyújtva a szülőknek.
- Ör-ör-ör-ven-dek! - szólt zavartan Gyula.
- Hallottam, hogy sikeres orvos, nem értem, mi szüksége van az albérletre? - kérdezte gyanakvóan Lujza.
Tamás elsorolta az érveit, hogy elköltözött szüleitől, s nem sokáig kíván albérlőként élni, önálló házat szeretne valahol Budán.
Egyből el is foglalhatta az utolsó, legkisebb szobát.
Kinga naplót vezetett, mert az új érzést, ami ámulatba ejtette, meg kellett osztani valakivel, vagy valamivel. Nem a jövőnek szánta, nem is gondolt bele a sorsába a füzetnek, csak egyszerűen kikívánkoztak belőle a gondolatok, melyeket a családban nem oszthatott meg senkivel. Talán így kezdődik minden önkifejezés, van egy elindító oka, vagy vannak ellenzői a nemes érzéseknek, gondolatoknak. Az érzelmi intelligencia nagyon furcsa sajátosság, hatalmas tapintattal és kiváltsággal jár, ilyen a művészi érzékenység is. Leírta a Tamással való megismerkedés napját, azt is, amikor másnap frissen mosott hajába hajolt a fiú és azt mondta: - Micsoda kevercse a tisztaságnak a női illattal!
Lujza megtalálta a naplót, mert nemcsak az idegeneket leste, hanem saját családját is. Elolvasta és este a vacsoránál idézte férje és Tamás előtt a mondatot azzal, hogy egyes lányok tisztességtelen közeledést fogadnak el fiatalemberektől. Kinga fejében egy kattanást érzett és reménytelenséget anyjával szemben, aki megsértette a magántitkát, belegázolt legszentebb érzéseibe. Anyja kettévágta a karrierjét is, mert írónak készült, de mindent, ami lejegyzetelt, kikutatott és csúfolta az érzéseit. Mázsányi súlynak érezte most a tehetetlenséget. Tamás kérdően nézett rá, de nem értette a leány zavart viselkedését, csak Gyula érzett együtt vele, gondolta, hogy ismét a felesége alázta meg Kingát valamivel.
-
Holnap átjönnek hozzánk a bátyámék! - közölte az asszony. - Aztán jól viseld magadat, Gyula! Ne habajkázz össze-vissza előttük.
Másnap a fiatalok együtt sétáltak kéz a kézben, Kinga szomorúan. Tamás ekkor átnyújtott neki egy levelet. Verset másolt egy szerelmes könyvből, ezt adta vallomás helyett a lánynak.
Kinga szeme felcsillant a romantikus gesztusra, izgatottan vette kezébe a papírt. A világirodalom legszebb szerelmes versét jegyezte le neki a fiú. Kinga olvasni kezdte, majd szívéhez kapott. Valami megszakadt benne, testét, mintha villanyáram érintette volna. Nem kapott levegőt, egyszerűen nem jutott szóhoz a megdöbbenéstől: Tamás nem tudott helyesen írni, még másolásra sem volt képes. Egy pillanat alatt megsemmisült benne a csodálat, amit érzett a színész iránt és a következő gondolata az volt, hogyan is kapott diplomát. Tehát hiányzik a fiúból az akusztika, a született intelligencia. Egy világ dőlt össze benne.
Tamás látta a változást, de nem tudta mire vélni. Ő szerette Kingát szerelemmel, mint a legszebb lányt, akit valaha ismert. Kinga másra vágyott, lelki társra elsősorban, olyan barátra, akivel örökké elválaszthatatlanok lesznek, akiben nem állítja meg semmi sem.
A vacsorához megérkezett Lujza bátyja és leánya. Bella magas, csinos kék szemű szőkeség volt. Tökéletes ellentéte volt a barna, zöld szemű Kingának, természetben is. Affektált és dicsekedett sikereivel. Gyula néha igyekezett közbe vágni:
- Ne-ne-ne ló-ló-díts már min-min-min-dig, Bella! - súgta neki, de erre Lujza hangosan reagált:
- Gyula! Te ne figyelmeztesd állandóan a család tehetségét! Bella okos, szép és talpraesett.
Igen, mert neki az anyja jóságos volt, mielőtt elhalálozott, nem értékelte le semmi miatt, apja pedig szerelemmel csüngött rajta – gondolta Kinga. De legjobban Tamás viselkedésén lepődött meg, ugyanis egész este udvarolt Bellának, le nem vette szemeit a szőke hajáról, egészen megbabonázta.
- Bella, mondd, mi történt Ronalddal, a barátoddal? - kérdezte.
- Ne is emlegesd az az ostoba fajankót! Azt hitte, hogy az övé leszek egyedül.
- Nem ez a szerelem?
- Nem, a szerelem nem egyenuralmat jelent, én mindig akkor esek szerelembe, amikor megtetszik nekem valaki.
Tamás csak hallgatta a csodálata új tárgyát és megdöbbent. Látszott rajta, hogy egy hatalmas pofont kapott tapasztalatból.
Lujza egész este mesélte a lakótelep legújabb pletykáit felhúzott, ráncos orral, de valahogyan már az egész arca a pletykás, rosszindulatú ember jegyeit tükrözte, hasonult hozzá. Tamás előtt eddig sikerült eltitkolniuk az anya igazi természetét, de amikor már a lányát beszélte nyíltan, hogy tehetségtelen, meg lelkiző, meg neki nincsen fiúja és soha nem is lesz, mert alkalmatlan mindenre, felháborodott. Már rájött, hogy ez az asszony valójában nem ismeri a saját gyermekét és nem is kíváncsi rá. Azt is felfogta már és megértette, hogy egy nőnél az igazi érték nem a külső megjelenés, hanem az érzelmi mélysége. El is határozta, hogy elviszi innen a lányt, keresnek egy másik albérletet. Hiába a nagy lakás, ha a tisztelet hiányzik, az emberség pedig másutt osztogatja kegyeit.
Kinga elhatározta, hogy szakít Tamással. Nem tudta hogyan közölni az elhatározását, s azt, hogy mi okozta kiábrándulását. A szíve szerelmében csalódott, pedig késő, mert a fiú elfoglalta helyét titkos szobájának.
Másnap Tamással egy szökőkútnál találkoztak. Kellemes andalító muzsika vette körül őket. Tamás kezében egy szál rózsával megkérte Kinga kezét. A lány sóhaja betöltötte a teret, de elfogadta a fiú szerelmét. Nincs mire várnia, soha nem jön el az a királyfi, aki művészien érzékeny személyiségét feloldaná. Oda a nagy szerelem, de a szíve örök hűséget esküdött Tamásnak és megbízott benne. Ezekkel az érzelmekkel bátran nekivághatnak egy közös életnek.
Este Kinga bejelentette szüleinek költözését. Lujza rosszul lett. Gyula Tamásért szaladt, de a fiú csak báván állt, nem tudta, mit kezdjen a helyzettel. A hazugság Tamás hivatásáról lelepleződött.
Egy esztendő múlva a barátok sorsa alaposan megváltozott. Kinga írásai folyamatosan megjelentek magazinokban, újságokban, megtartotta első író-olvasó bemutatkozását, melyen Tamás örömmel vett részt, büszke volt a lányra. Amikor kedvenc darabjából, Shakespeare Rómeó és Júliájából idézett, szemei csodálattal csüngtek élete szerelmén és neki címezte szavait:
„